Kedves Hölgyeim, kedves Édesanyák, tisztelt Uraim!

Apák szerepe a szoptatásban? Ez valami elírás, gondolhatja a figyelmetlen olvasó és arra juthat, hogy nincs, nem is lehet szerepe az édesapáknak a szoptatásban. Az apák szerepe a szoptatástámogatásban – igen, ott lehet, és van is, ez az idei konferencia fókusza, erről szeretnék pár szót szólni.

Dr. Földy Ferenc előad a Fókuszban az édesapák konferencián

Elsőként engedjék meg, hogy arról az érzésről, élményről beszéljek, amit nekem a szoptatás jelent. Mindez egy fényképhez kötődik – ahogy oly sok minden meghatározó az életemben – egy olyan képhez, ami természetesen kinyomtatva fotópapíron, és lementve digitálisan is létezik, de a legélesebben itt a fejemben.

Ez a kép 4 éves, éppen annyi, ahány éves az első gyermekünk, Ádó. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor egyszer munkából hazaérve, a szobába belépve megláttam ŐKET, a feleségem és a karjaiban, az édes kisdedünket, azt a pillanatot, ahogy a jelenlétüket körülölelte egy végtelenül meghitt hangulat, a nyugodtság és az intim meghittség atmoszférája, az éltető táplálás, az anyatejet adó és kapó együttes öröme. Ez a kép, ez a szoros együttlét édesanya és gyermeke között, ez jelenti számomra az anyatejes szoptatást. Ez az, amiért örömmel dolgozok, és szívesen segítem, támogatom őket, – hogy a lehető legtöbbször így legyenek együtt.

Nekem a szoptatástámogatás azt jelenti, hogy e rohanó világban, a sokszor stresszel teli mindennapokban igyekszem azért, hogy minél többször nyugodt, békés körülmények között táplálhassa a feleségem, Eszter a gyermekünket: 4 éve az első fiút, és most a 4 hónapos kisfiút, Mátét.

Az anyatej pedig azt a természet adta, csodálatos táplálékot jelenti, ami élteti, táplálja és megvédi a csecsemőt, azt a mellvértekkel őrzött csodaszert, ami ahogy az újszülött mellett édesanyja, minden jelen van.

Nekünk, édesapáknak a helyünket, szerepünket azonban a gyermek megszületése után egyáltalán, de a szoptatás támogatásában is meg kell találni, ami nem is olyan egyszerű, főleg az első időszakban. Mert hát az apáknak sokszor rá kell döbbenniük, hogy amit gondoltak, vágytak, mondják: „Én azt hittem, hogy rögtön focizni fogunk, meg gokartozni a gyermekkel”, az bizony csak jó pár év múlva következik.

Az első gyermekünknél nekem is nehéz volt bekapcsolódni és elfogadni azt, hogy a teendők nagy része ilyenkor még az anyához köthető. Ahogy teltek a napok és hetek, de különösen már a második gyermekünknél belejöttem: találtam feladatot és már alapértelmezett volt, hogy mit kell tennem, főleg az, hogy a nagyobbik nyugton hagyja a kicsit.

Apa-kollegáimnak mondhatom: sok apró praktikával be lehet kapcsolódni és támogatni tudjuk a szoptatást. Ilyen sok esetben a logisztika.

Az első momentum, amit észrevettem a víz hiánya és pótlása. Az édesanya, amikor szoptat, abban a pillanatban válik szomjassá, ilyenkor ő felállni nem tud, mi viszont tudunk segíteni azzal, hogy egy pohár friss vizet viszünk neki, vagy egy palack ásványvizet időben odakészítünk.

Hasonló helyzet például, ha a szoptatás közben valamire a párunknak szüksége van, azt odavisszük (ilyen lehet akár a telefon, pelenka vagy a mellbetét).

Fontos, hogy ott legyünk és lefoglaljuk a Picit adott esetben, amíg az anyák fejnek, előkészülnek, mert ehhez idő kell, azt viszont látjuk, hogy a Kicsi rögtön enni akar…

Feladatunk lehet abban is, hogy az édesanya „helyhez kötöttségét” enyhítsük. Amikor egyszerre intézkedünk, ügyeket intézünk a városban, bevásárolunk, lényeges, hogy időre hazaérjünk, mert a babáknál – tudjuk – menetrend szerint jön az éhség, és amíg fejni kellett az anyatejet, addig ezt csak otthon szerettük megoldani.

De fontos, hogy mi, apák is időben hazaérjünk, mert akkor tud a párunk kimozdulni – a stafétabotot átadva – elindulni, és amit csak ő tud, azt megtehesse: felpróbálja, kipróbálja, megvegye a szükségeseket.

Alapvető feladatunk van az ebéd vagy más étel-ital megszerzésében is. Ha még az anyuka – akár az időhiány vagy a nehéz talpon állás miatt – nem tud főzni, vagy akár megkíván valami finomságot, ha már úgyis sok mindenről le kell mondaniuk, azt szerezzük be nekik.

Segíteni tudunk a bevásárlásban, hogy addig is nyugodtan otthon lehessenek együtt a Picivel, és segíteni tudunk abban is, hogy a szükséges helyekre: védőnőhöz, gyermekorvoshoz, gyógyszertárba, baba-mama boltba „háztól házig vigyük” Őt, ezzel is időt nyerve és energiát spórolva.

Az anyatejes szoptatás és már a megemésztésének támogatása lehet az apák részéről a kicsinyek büfiztetése is. Érdekes, de nálunk erre egyébként, külön nem kellett figyelni.

Külön szeretnék beszélni a nem otthoni, úgynevezett kinti szoptatás biztosításáról.

Ha jó idő van, és piknikezünk már, vagy nyaralunk, hasznos a strandsátor. Könnyen nyitható és eltakarja a benne szoptató édesanyát az illetéktelen külvilágtól.

De beszerezhetünk napvédőt is az autóra: létezik egyszerű, könnyen az oldalablakokra felcuppantható napvédő, aminek kettős gyakorlati haszna is van, árnyékot ad és mindent takar, hogy megoldott legyen az autóban is a szoptatás.

Figyelhetünk arra is, ha kocsival vagyunk és szoptatás következik, hogy árnyékos parkoló helyet keressünk, vagy a nap sugarait és a fürkészők tekintetét széles vásznú hátunkkal takarjuk ki.

Az apák szerepe ott is felmerül és segíteni tudnak, ahol van sok felesleges anyatej, és van kinek átadni, az apa segíthet a szállításban.

Ezek lehetnek, ezek azok a kis praktikák, legalábbis nálunk, amelyekkel támogatni tudjuk a szoptatást.

És még egy: amennyiben már van, vagy vannak nagyobb gyermekek a családban, ebben az esetben – főleg az óvoda nélküli nyári időszakban – hozzájárulhatunk a békés szoptató együttlétükhöz és tehermentesíteni tudjuk az anyukát és a Picit a nagyobb gyermek nyüzsgésétől, ha minél többször közös programokat csinálunk, levisszük a srácokat a játszótérre, vagy elvisszük jó messzire, mondjuk a nagyszülőkhöz, a mi esetünkben 235 kilométerre, Zemplénbe.

Egyszóval töltsünk minél több időt csak kettesben a nagyobb gyermekkel, és ahogy az Édesanya és a kisbaba kapcsolata, úgy ez idő alatt az Édesapa és a nagyobb gyermek kapcsolata is csak szorosabbá válik!

Szeretettel köszöntök én is mindenkit! Sirok Eszter vagyok, a 4 éves Ádám és a 4 hónapos Máté anyukája. A szoptatással kapcsolatos tapasztalataimról szeretnék beszélni.

Mikor négy évvel ezelőtt szülés előtt álltam, egyértelmű volt számomra, hogy a legtermészetesebb módon, anyatejjel szeretném táplálni a gyermekem. Eszembe sem jutott, hogy esetleg tápszert kellene adnom a picinek, hiszen jelentős mennyiségű előtejem volt. Aztán a gyakorlat okozott némi meglepetést.

Sirok Eszter előad a Fókuszban az édesapák konferencián. A háttérben Csősz Katalin védőnő, a MESZK Országos Védőnői Szakmai Tagozat vezetője

Amikor Ádó megszületett és először próbáltam megetetni, nem sikerült. De nem keseredtem el, gondoltam, majd a következő sikerrel jár, aztán mikor sokadjára sem találtuk a közös hangot, kicsit megijedtem. Ekkor jött a szoptatós nővér, aki biztatás helyett közölte, hogy hiába próbálkozom, mert ezzel a mellel úgy sem fogok tudni szoptatni. Rettenetesen megalázó volt, ráadásul a főváros egyik legjobbnak mondott szülészetétől több támogatást vártam volna. Másfél napig folyamatosan azzal stresszelt, ha nem tudom szoptatni, cukros vizet és tápszert adnak neki. Aztán szerencsére még a kórházban jött egy idős, tapasztalt védőnő, aki segített, megmutatta hogyan érdemes próbálkozni, biztatott, és ennyi elegendő volt ahhoz, hogy percek alatt sikerüljön. Nagyon hálás vagyok neki. Végül Ádámot 16 hónapig bőséggel tudtam etetni anyatejjel. A második babánknál már voltam annyira rutinos, hogy elsőre sikerült szoptatni. Olyannyira, hogy mindenki meglepetésére nagyobb súllyal távoztunk a kórházból, mint amennyivel született.

A nehéz kezdés után jöttek az újabb meglepetések. Az éjszakázások, a feszítő, fájdalmas érzés az első hetekben. De erre igazából felkészítettek, persze ettől még nem volt kellemes. Egy valamit azonban senki nem mondott, hogy annyira spriccelhet a tejem, hogy a pici képtelen lesz normálisan enni és ezért minden szoptatás előtt fejnem kell. Az állandó melltartóbetét viselésről pedig ne is beszéljünk. A fejést a szervezetem úgy értékelte, hogy nagy mennyiségű tejre van szükség, így az első három hónapban napi 1, sőt volt úgy, hogy napi másfél liter tejet is elő kellett fejnem. És miután igény szerint szoptattam, volt, amikor óránként fejtem, etettem. Ez nagyon sok energiát kivett a szervezetemből és nem kis logisztikát is igényelt. Hiszen, ha egy baba éhes, akkor nem szeret várni, neki azonnal kell a tej. Aztán közgazdász lévén arra jutottam, ha kereslet-kínálat alapon működik a tejtermelés, szépen lassan megpróbálom elhagyni a fejést. Persze Máténál már volt gazdája a feleslegnek is, hiszen Ádó örömmel fogyasztotta a potyatejet.

A fejés miatt eléggé helyhez kötöttnek éreztem magam, hiszen mindezt higiénikusan leginkább otthon tudtam megvalósítani. Szóval minden teendőt (bevásárlást, főzést, munkát) ehhez kellett igazítani. Most, hogy már nem kell fejnem, szabadabban merek nekiindulni és például az autóban már gond nélkül megoldom az etetést.

Ugyancsak bonyolította a mindennapokat, hogy sok olyan élelmiszer volt, amiket a baba pocakjának megóvása érdekében nem ettem/ehettem. Így a mindennapos főzés is fejtörést okozott. Az eperszezon pedig komoly önuralmat követelt tőlem. J

A nehézségek ellenére mégis megérte/megéri. Egy olyan különleges, belsőséges kapcsolatot teremt a babával, ami szerintem a tápszeres etetéssel kevésbé alakul ki. Csodálatos érzés látni az elégedett arcocskáját, ahogy jóllakottan álomba zuhan a karjaimban. Tudni azt, hogy bár nem egyszerű bárhol, bármikor megetetni a babát, mégis mindig nálam van az éltető tápanyag. Nem kell állandóan fertőtleníteni a cumisüvegeket, melegíteni a megfelelő hőfokra. Ami pedig a második babánál még hangsúlyosabbá tette az anyatej jelentőségét, hogy anyatej nélkül a kicsi minden oviból hazahozott betegséget elkapott volna.

Ekkor derült ki számomra, hogy micsoda csodaszer az anyatej. Azt tudtam, hogy szoptatás alatt nem javasolnak semmilyen gyógyszert. Én azonban szinte minden ovis betegséget elkaptam Ádótól. Többek között egy kötőhártya gyulladást is. Eszembe jutott, hogy gyógyszer híján kipróbálom az anyatejes kezelést, hihetetlen, de bevált és másnapra megszűntek a tünetek.

Még egy utolsó gondolat. Sokan félnek, hogy a szüléstől, szoptatástól elhíznak. Lehet, hogy ez nálam genetikai dolog is, de a szoptatás alatt, ha nem is akármit, de akármennyit ehettem, még így is fogytam. Csak ajánlani tudom mindenkinek. J

Valahogy idáig a magyar koraszülött ellátás mellőzte az apukákat. Pedig Rád is legalább akkora szükség van a gyermeked mellett, mint az Édesanyjára. Sőt! Nemcsak a babádnak van most szüksége a támogatásodra, de gyermeked anyjának, amennyiben nem első gyermeketek, az otthon maradt testvér(ek)nek is, és nem mellesleg valakinek pénzügyileg is biztonságban kell tartania a családot

Teljesen normális az az érzelmi hullámvasút, amin éppen keresztül mész, de hidd el, ahogy növekszik és erősődik a babád és kialakul a napi rutin, egyre kevésbé lesz érzelmileg megterhelő ez az időszak.

Nem vagy egyedül, minden apa ugyanezekkel a problémákkal küzd meg ebben a krízis helyzetben!

Félelemmel és szorongással nézel a jövőbe: vajon túléli a kisbabád, vajon egészséges gyermek lesz belőle? Mérges vagy, mert nem így tervezted az első találkozásotokat? Tehetlennek érzed magad, mert nem tudsz segíteni a babádon? Kétségeid vannak, hogyan tudsz elég erős maradni mindezek ellenére, hogy a társadnak erős támasza lehess? Hogyan fizetitek ki a felmerülő plusz költségeket? Hogyan oldod meg a gyermeke(i)d ellátását, aki otthon várja anyát és a kistesót?

Viszont milyen gyönyörű és erős kisbaba! Micsoda változáson és küzdelmen megy keresztül nap, mint nap! Ugye milyen büszke vagy Rá?

Na ez az érzelmi hullámvasút, és ezek a gondolatok, kérdések cikáznak a fejedben napokon, heteken keresztül.

Hogyan tudod támogatni a párodat?

Nagyon sok segítségre, lelki támogatásra lesz szüksége a partnerednek, főleg a szülést követő időszakban. A szülés és a szülés körülményei megviselték fizikailag és érzelmileg, emellett hatalmas hormonális változáson megy keresztül. Fájdalmai vannak, és az ellátásból adódóan nem tud az baba mellett lenni. Mutass neki képet a babáról! Mondj el neki minden információt, amit az orvostól, nővérektól tudsz.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>