Gyermekeink családi és nemi életre nevelése nagyon hiányos az érzelmi és gyakorlati részleteket illetően is. De ha belegondolunk a felnőtt-élet erkölcsi alapozásába, még elkeserítőbb kép tekint vissza ránk. A férfi értékek tárgyalása során kíméletlenül ki kell térnünk a felelősség eme fontos aspektusára is. Reméljük, hogy sok fiatalnak lesznek majd hasznára soraink. Akinek nem inge ne vegye magára… Akiket meg felháborít, minden bizonnyal azoknak lenne a legnagyobb szükségük az elmélyülésre…

Szóval férfias viselkedés azt mondani a két csíkos terhességi tesztet felmutató, aggódó nőnek, hogy „Dönts te, drágám! Én maximálisan támogatlak”? Nem árulunk zsákbamacskát: szerintünk nem az. De nem valós döntéshelyzet ez a nőnek sem, hiszen ha azt mondaná, hogy „Jó, akkor megtartjuk és összeházasodunk!”, akkor az addig mélyen együtt érző pipogya nadrágja tele lesz, és rövid úton eltűnik a színről, „mert még nem vagyok kész az apaságra.”

A „Dönts te, drágám, én támogatlak” valójában azt jelzi, hogy a férfi NEM vállalja a gyermekét! És ez egyetlen döntést tesz lehetővé a nő számára, az abortuszt, de úgy, hogy közben a férfi teljesen kivonja magát a felelősség alól. Vagy egyedül vállalja és még ha „férjül is veszi” a hímet, ez az amúgy is „puha” helyzet csak romolni fog. Nem férfias tett úgy elmenekülni, hogy a nőre hárítjuk a döntést és úgy sem, hogy a gyermek megszületésébe „csak belesodródunk” és döntésünket nem vállaltuk tiszta szívvel vagy épp kivont karddal. Csonka családok tagjainak sora tudna mesélni arról, hogy ha már az elején ilyen nemtelen a férfi hozzáállása milyen apaságot és férj-séget eredményez a későbbiekben… Aki csak belesodródik a házasságába, kivonja magát a gyermekvállalási döntésből, azt legtöbbször tunyasága csak egyre nehezebb kolonccá teszi. És valljuk be, nem a jövőteremtéssel összeeggyeztethető női feladat pár gyermek nevelése közben a család életén végigvonszolni egy élettelen, esetenként gyermekien ellenálló, követelőző hímet…

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>

Képmás magazin: A környező, volt szocialista országokban élők is hasonló társadalmi, gazdasági változásokon mentek keresztül, mint mi, mégis, itthon óriási a középkorú férfiak halálozási aránya. Miért alakult ez így?

Kopp Mária: Vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a korai elhalálozás hátterében a viszonylagos társadalmi, gazdasági lemaradottság érzése lehet, és ez a férfiak önértékelésében nagyon komoly stresszt okoz. A férfi nem tartja elég értékesnek magát, ha a családját nem tudja megfelelő színvonalon eltartani. Magyarországon különösen jellemző, hogy ha a nők rossznak tartják az anyagi helyzetüket, abba a férfiak halnak bele. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a nők körében működik egy hatékony egészségvédő faktor, a pletyka, míg a férfiaknak megszűntek az ehhez hasonló fórumai.

A férfi felelősnek érzi magát a család jólétéért. Korábban az önértékelését az határozta meg, hogy jól focizott, meg tudta szerelni a vízcsapot, nem az, hogy mennyi pénzt visz haza, milyen autója van, mekkora a háza. Ha meg akarjuk védeni a férfiakat, a lánygyerekeknek, feleségeknek, anyáknak ne az legyen az elvárásuk, hogy anyagilag legyen sikeres egy férfi, ne mondogassák állandóan, hogy a bezzeg a szomszédoknak milyen jól megy, hanem más értékeket, a kedvességet, az ügyességet, a jó családi kapcsolatokat tartsák fontosnak. Erre is természetesen tanítani, nevelni kell a lányokat és fiúkat egyaránt.

Nemrég Berlinben előadást tartottam a stressz és a nemi különbségek témakörében. Ilyen típusú vizsgálatokat nem végeztek még a világban, nálunk is az a tragikus helyzet kényszeríti ki, hogy a 45-64 éves férfiak halálozási száma nagyobb, mint az 1930-as években, miközben a 60-70-es években sokkal jobbak voltak a mutatók. Húsz éve kezdődött el ez a rosszabbodás, de érdekes módon, csak a férfiakat sújtja, miközben ugyanolyan körülmények között élünk, sőt, a nők sokszor még többet is dolgoznak. Valami olyan krónikus stresszforrás van a férfiak életében, amitől nagyon korán meghalnak, szinte csak minden második férfi éli meg a 65. évét. Az alacsony iskolázottságúaknál ennél sokkal rosszabbak az arányok, a magasabb végzettségűek kicsit védettebbek, illetve a magányos középkorúak halálozása nagyobb mértékű, mint a családosoké.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>

Valahogy idáig a magyar koraszülött ellátás mellőzte az apukákat. Pedig Rád is legalább akkora szükség van a gyermeked mellett, mint az Édesanyjára. Sőt! Nemcsak a babádnak van most szüksége a támogatásodra, de gyermeked anyjának, amennyiben nem első gyermeketek, az otthon maradt testvér(ek)nek is, és nem mellesleg valakinek pénzügyileg is biztonságban kell tartania a családot

Teljesen normális az az érzelmi hullámvasút, amin éppen keresztül mész, de hidd el, ahogy növekszik és erősődik a babád és kialakul a napi rutin, egyre kevésbé lesz érzelmileg megterhelő ez az időszak.

Nem vagy egyedül, minden apa ugyanezekkel a problémákkal küzd meg ebben a krízis helyzetben!

Félelemmel és szorongással nézel a jövőbe: vajon túléli a kisbabád, vajon egészséges gyermek lesz belőle? Mérges vagy, mert nem így tervezted az első találkozásotokat? Tehetlennek érzed magad, mert nem tudsz segíteni a babádon? Kétségeid vannak, hogyan tudsz elég erős maradni mindezek ellenére, hogy a társadnak erős támasza lehess? Hogyan fizetitek ki a felmerülő plusz költségeket? Hogyan oldod meg a gyermeke(i)d ellátását, aki otthon várja anyát és a kistesót?

Viszont milyen gyönyörű és erős kisbaba! Micsoda változáson és küzdelmen megy keresztül nap, mint nap! Ugye milyen büszke vagy Rá?

Na ez az érzelmi hullámvasút, és ezek a gondolatok, kérdések cikáznak a fejedben napokon, heteken keresztül.

Hogyan tudod támogatni a párodat?

Nagyon sok segítségre, lelki támogatásra lesz szüksége a partnerednek, főleg a szülést követő időszakban. A szülés és a szülés körülményei megviselték fizikailag és érzelmileg, emellett hatalmas hormonális változáson megy keresztül. Fájdalmai vannak, és az ellátásból adódóan nem tud az baba mellett lenni. Mutass neki képet a babáról! Mondj el neki minden információt, amit az orvostól, nővérektól tudsz.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>