Gyermekeink családi és nemi életre nevelése nagyon hiányos az érzelmi és gyakorlati részleteket illetően is. De ha belegondolunk a felnőtt-élet erkölcsi alapozásába, még elkeserítőbb kép tekint vissza ránk. A férfi értékek tárgyalása során kíméletlenül ki kell térnünk a felelősség eme fontos aspektusára is. Reméljük, hogy sok fiatalnak lesznek majd hasznára soraink. Akinek nem inge ne vegye magára… Akiket meg felháborít, minden bizonnyal azoknak lenne a legnagyobb szükségük az elmélyülésre…

Szóval férfias viselkedés azt mondani a két csíkos terhességi tesztet felmutató, aggódó nőnek, hogy „Dönts te, drágám! Én maximálisan támogatlak”? Nem árulunk zsákbamacskát: szerintünk nem az. De nem valós döntéshelyzet ez a nőnek sem, hiszen ha azt mondaná, hogy „Jó, akkor megtartjuk és összeházasodunk!”, akkor az addig mélyen együtt érző pipogya nadrágja tele lesz, és rövid úton eltűnik a színről, „mert még nem vagyok kész az apaságra.”

A „Dönts te, drágám, én támogatlak” valójában azt jelzi, hogy a férfi NEM vállalja a gyermekét! És ez egyetlen döntést tesz lehetővé a nő számára, az abortuszt, de úgy, hogy közben a férfi teljesen kivonja magát a felelősség alól. Vagy egyedül vállalja és még ha „férjül is veszi” a hímet, ez az amúgy is „puha” helyzet csak romolni fog. Nem férfias tett úgy elmenekülni, hogy a nőre hárítjuk a döntést és úgy sem, hogy a gyermek megszületésébe „csak belesodródunk” és döntésünket nem vállaltuk tiszta szívvel vagy épp kivont karddal. Csonka családok tagjainak sora tudna mesélni arról, hogy ha már az elején ilyen nemtelen a férfi hozzáállása milyen apaságot és férj-séget eredményez a későbbiekben… Aki csak belesodródik a házasságába, kivonja magát a gyermekvállalási döntésből, azt legtöbbször tunyasága csak egyre nehezebb kolonccá teszi. És valljuk be, nem a jövőteremtéssel összeeggyeztethető női feladat pár gyermek nevelése közben a család életén végigvonszolni egy élettelen, esetenként gyermekien ellenálló, követelőző hímet…

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>

Egy gyermek születésére különböző módon készül a pár két tagja, a biológiai okok közvetlenül hatnak a pszichés készületre is. Ezért mondhatjuk általánosságban, hogy egy férfinak nehezebb dolga van az apaszerepre való felkészülésben és az apaság megélésében, mint az anyának a saját szerepének elsajátításában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nőnek ne kellene erre az új szerepére készülnie! Azt viszont igen, hogy mivel a várandósság ideje alatt csak a nőn keresztül tud érintkezni a babával az édesapa, szerencsés és hasznos, ha a nő energiájának és kapacitásának megfelelően tudja segíteni a férfit az apává válásban, hogy hasonló mértékben részt vehessen a várakozásban.

Beszélgessünk!

A különbözőségek mellett számos olyan része van a felkészülés időszakának, amit együtt tudnak megélni és hatékonyan megtenni. Ahogy mindig, itt is kulcskérdés a kommunikáció a pár tagjai között. „Neked mi a véleményed az alvás előtti esti meséről?“ „Mit gondolsz, hasznos, ha a gyerekünk már egyévesen rajzfilmeket néz a tévében?“ „Szerinted olyan szülő leszek, amilyenek az én szüleim voltak?“

Hasznos, ha előkerülnek a félelmek az új élet születésével kapcsolatban.

A már említett szerepek rémisztő hatása közös: mind a nők, mind a férfiak tartanak attól, hogy nem lesznek elég jó anyák vagy apák. Általában szintén közös jelenség a párkapcsolat féltése: „Vajon megváltozik-e a kettőnk kapcsolatának minősége?“ „Ha nem vigyázunk, közénk tud-e állni ez a kis csöppség?“ A férfiak inkább egzisztenciális jellegű nyomást éreznek magukon, „Tudom-e biztosítani az ideális feltéteket?“ A nőknek általában a gyermek ellátásával kapcsolatban vannak félelmeik: „Tudom-e majd szoptatni, úgy és amennyi jó neki?“, „Tud-e majd jól kötődni hozzám, hogy kiegyensúlyozott baba legyen?“, „Fel bírok-e majd kelni hozzá éjjel, lesz-e elég szeretetem, türelmem a gondozásához?“ – és ehhez hasonlók. Az egész életre szóló felelősség, egy kicsi ember gondozásának, nevelésének vállalása egyaránt nagy teherként nehezedik tehát a házaspár mindkét tagjára, de szerepeiknek és személyiségüknek megfelelően másképp.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható>>