Nagy Ilona díjazott

Az első napon a kötelező beszédeket hallgatta meg a zsűri. A hatperces, előre elkészített beszéd témájául szolgáló idézet aktuális és többféleképpen értelmezhető volt. Az idézet Francis Bacon: Az igazságról, első esszé írásából való: Van igazság? –„Az igazság kutatása súlyos  erőfeszítést követel tőlünk, s ha megtaláltuk, még súlyosabbat ró ránk.”

A második napon került sor a háromperces rögtönzésre. A versenyzők három csoportot alkottak, két-két téma közül kellett választaniuk, s pró vagy kontra érvelniük. A három témacsoport a következő volt:
I. csoport:
- Szembejön a hasonmása: mit mondana neki?
- Hungarikum a humorunk?
II. csoport:
- Kire üssön majd a gyerek?
- Borravalóvilágban élünk?
III. csoport:
- A szomszéd rétje miért zöldebb?
- A siker ura a frizura?

A verseny, a korábbi évekhez hasonlóan, ismét színvonalas volt, a kötelező témát változatosan közelítették meg a versenyzők, a rögtönzések szellemesek voltak.

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége Gulácsy Irén-emlékplakettjét és oklevelét a legjobb női szónok, Nagy Ilona, budapesti egyéni versenyző, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem negyedéves kommunikációs hallgatója kapta. A díjat – a Domonkos Béla szobrászművész által készített bronzplakettet, amely Gulácsy Irént ábrázolja – Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnök asszonya adta át.

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége a millennium évében, 2000-ben alakult. Ernyőszervezet vagyunk, ami azt jelenti, hogy 18 polgári és keresztény értékrendű, női, nőket segítő civil szervezetet fogunk össze. Az országos tagság mellett a határon túli magyar szervezetekkel is kapcsolatban vagyunk a Kárpát-medencében és európai színtéren is.

Mottónk így hangzik: „Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan a társadalom.” Tehát az Asszonyszövetség egy olyan együttműködés, amely a lány, a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.

Budavári székházunk a közösségteremtés, hálózatépítés kiváló színhelye, ahol számos szakmai konferenciát, kulturális eseményt, előadóestet, könyvbemutatót, kiállítást tartottunk már. A személyes találkozások alkalmával megismerjük egymás életét, örömeit-gondjait, és igyekszünk erősítni azokat a szálakat, amelyek az anyanyelvünk, kultúránk, történelmünk és mindennapjaink révén is összekapcsolnak bennünket.

A szövetségünk nevéhez köthető számos értékeket képviselő, nőket, családokat segítő kezdeményezés, mint az Arany Búzaszem Díj is. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének Kuratóriuma 2008-ban hozta létre az Arany Búzaszem Díjat.  Minden évben, Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítéljük oda a díjat, akik – a mai világ önzésén felülemelkedve – példaadóan hoztak áldozatot a közösségért, a nemzetért.

Ezért választottuk az Arany Búzaszem Díj jelmondatának János Evangéliumának ezt a sorát: „Ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

A közösség egy szélesebb színtere a nemzet, ahol a közös történelem és nyelv, a közös kultúra és hagyományok kapcsolnak össze bennünket. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének Kuratóriuma a 2010. év Arany Búzaszem Díját két olyan asszonynak adományozta, akik a szép magyar beszéd és ének kiemelkedő őrei és művelői.

Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensét  Ékes Ilona országgyűlési képviselő asszony méltatta.

Nyisztor Ilona, Magyar Örökség Díjas csángó népdalénekest Engert Jakabné kecskeméti képviselő asszony méltatta.

Az est háziasszonya Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke volt.

***

Az Arany Búzaszem díjátadó ünnepségének programja
2010. november 20.

A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány székházának díszterme
(1062 Budapest, Lendvay utca 28.)

Ünnepi köszöntő
Elmondja: Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke

Telemann: F-dúr Szonáta I.tétel
Előadja: Lovászné Gellén Christa és Gerber Zsófia fuvolán

Az Arany Búzaszem Díj 2010. évi magyarországi díjazottjának,

Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének méltatása

Elmondja: Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alapító elnöke

Az Arany Búzaszem Díj 2010. évi határon túli díjazottjának,

Nyisztor Ilona, Magyar Örökség díjas csángó népdalénekes méltatása

Elmondja: Engert Jakabné kecskeméti képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alelnöke

A díjakat átadja
Dr. Szentágothai Klára asszony, a Nemzeti Erőforrás Miniszter felesége

A díj Magyar Éva ötvösművész alkotása

H.Köhler: D-dúr Szonatina III-IV. tétel
Előadja: Gerber Zsófia és Lovászné Gellén Christa fuvolán

Iancu Laura költő saját verseiből szaval

Zárszó
Elmondja: Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke

W. A. Mozart: Részlet a Varázsfuvolából
Előadja: Lovászné Gellén Christa és Gerber Zsófia fuvolán

Közreműködik: Takács Bence, az Echo TV műsorvezetője

Ünnepségünk támogatói: Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány és Budavár Önkormányzata

Kedves Dalma Asszony!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt október 6-án, amikor Kis Ernő honvédtábornok eleméri sírjánál gyűltünk össze és hallgattuk az Aradi vértanúkra emlékező nagytekintélyű délvidéki politikusok beszédeit, felfigyeltem egy asszonyra, aki nem panaszkodott, hanem a bibliai igére hivatkozva a jövő nemzedékéért érvelt és a mielőbbi cselekvést szorgalmazta. Ez a hölgy Nagy Margit volt, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke. Keveset tudtam róla, de abban biztos voltam, hogy ha egyszer lehetőséget kap, akkor azzal cselekvő módon tud élni.

Ekkor még nem tudtam, hogy ez a fizika-kémia szakos tanárnő a „kincses város”, Kolozsvár szülötte, s csak 1970-ben települt át az egykori Jugoszláviába, Újvidék városába, miután férjhez ment. Eleinte általános iskolában, majd gimnáziumban tanított, majd az Újvidéki Rádió magyar nyelvű gyermekműsorát szerkesztette. Emellett fordított román nyelvű irodalmat, később szerb nyelvű tankönyveket és számtalan írása jelent meg a honi és a külföldi sajtóban egyaránt.

Az 1990-es évek elejétől egyre aktívabban kapcsolódott be az újvidéki civil és szakmai szervezetek munkájába, amelynek köszönhetően 1992-ben megválasztották az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnökének. 1993-ban a délvidéki születésű pedagógusokat megszégyenítő bátorsággal fogott hozzá a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének megalapításához és a szervezet szerteágazó (továbbképzések, tanulmányi-műveltségi vetélkedők, gyermektáborok, szórványgondozás, stb.,) tevékenysége megszervezéséhez. Kiemelendő az az áldozatos munka, amelyet a szórványgongozás területén azóta személyesen is folyamatosan végez. Gyakran árral szemben is óvja, védelmezi az anyanyelven folyó oktatást, fáradhatatlanul járja Bánát kistelepüléseit, győzködi a szülőket, pedagógusokat és gyermekeket a magyar nyelvű oktatás megtartása érdekében.

Emellett éveken keresztül segítette a súlyos paphiánnyal küszködő református egyház misszióját azáltal, hogy a dél-bácskai és szerémségi magyar szórványokban, Maradékon, Kátyon, Tiszakálmánfalván erdélyi lelkipásztorok prédikációit olvasta fel és bibliamagyarázatokat tartott.

Csak később tudtam meg, hogy Nagy Margit olyan erdélyi családból származik – édesapja református lelkész volt – ahol a lakás ajtaja mindig mindenki előtt nyitva állt, és ahol igen fontosnak tartották a tanulást, az olvasást, a segítségnyújtást, a magyar nép szolgálatát, megbecsülését és természetesen az Istenbe vetett hitet. Nagy Margit következetessége és céltudatossága is innen ered.

Ki kell tűzni a célt, amit állandó munkával lehet elérni, ahogyan Apáczai Csere János egyik írásában (Tanács) olvassuk, és amely annyira jellemző Nagy Margit tevékenységére is:

„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Megutálván a henyélést, szeressed a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. …Egészségedre gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj, soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. A munka közt virágzik a virtus (erény). Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Aki törekszik, mindent elér.  A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges”.

Nem volt véletlen, hogy éppen Apáczairól nevezték el Újvidéken azt a diákkollégiumot, amelynek létrehozása érdekében Margit oly sokat fáradozott. Tárgyalt, érvelt és győzködött az anyaországban, és odahaza, a Délvidéken is. Az első egyházi kézben lévő délvidéki református szórványkollégium alapítása során meg kellett küzdenie nemcsak a hatóságok gáncsoskodásaival, hanem egyes délvidéki egyházi vezetők félelmével és aggodalmával is. De következetes kitartása meghozta a gyümölcsét, aminek köszönhetően 2000. októberében átadhattuk rendeltetésének a diákotthont. A kollégiumban járva személyesen is meggyőződhettem arról, hogy az Apáczai Diákotthon az Újvidéki Egyetem különböző karain többnyire szerb nyelven tanuló egyetemista lányok számára nemcsak fedelet, hanem lelki-szellemi fejlődésük feltételeit is biztosítja. Örömömmel értesültem róla, hogy a többszöri bővítés eredményeként 2008. októberében már a fiúkollégium is megnyitotta kapuit, és hogy jelenleg összesen 72 magyar diák számára biztosítja nemcsak a szállást, hanem nemzeti identitásuk megerősítését és elmélyítését is, és egyengeti őket a felelős magyar értelmiségivé válás útján.

Mindez nagymértékben köszönhető az igazgató asszony, Nagy Margit szilárd erkölcsi és hitbéli alapokon álló nevelési elveinek. Kollégiumvezetőként, de a pedagógusszervezet elnökeként is legfőbb erénye a jövő nemzedékébe vetett töretlen hite, kitartása, gyermek- és emberközpontúsága. Céljai elérése érdekében fáradhatatlanul utazik, jön-megy, tárgyal és érvel – gyakran helyettünk is – a legkülönbözőbb civil, szakmai és egyházi fórumokon, de mindig az egységes magyar nemzet és a délvidéki magyarság érdekében. És újabban – modern európai nőként – internetes naplóját is e célok szolgálatába állította.

Megannyi teendője mellett óvja, védi, segíti családját. Mindannyiunk számára példaértékű lehet az a gondoskodás, amellyel idős beteg szüleit, jelenleg pedig gyengélkedő férfitestvérét – nővérével együtt felváltva – ápolta és ápolja.

Rajongva szereti egyetlen fiát, a Budapesten élő Endrét, akinek sorsáért jó anya módjára aggódik.

Bár saját maga sem dúskál a földi javakban, mégis önzetlenül segíti az arra rászorulókat, elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat.

Kedves Margit!

Isten tartsa meg ilyennek mindannyiunk és az egész magyar nemzet javára.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

2009. november 26.

Szabó Tibor

Csapó Emma, hitoktató. A Kiút Veled Egyesület Önkéntes Segítségnyújtás a Prostitúció Nélküli Világért munkatársa már több, mint 10 éve. ”A Kiút Veled Egyesület a prostitúció világában élő vagy azt elhagyó nőkkel, férfiakkal és más, a társadalom peremére szorult személyekkel való találkozás, osztozás és cselekvés helye. Tagjai elkötelezetten haladnak a szabadulás közös útján, hogy együtt vegyenek részt egy prostitúció nélküli igazabb, testvériesebb világ felépítésében” – írja az egyesület ismertetője.

Utcai szociális munkát, lelkigondozást végeznek, az álláskeresésben, a prostitúcióból való kikerülésben segítik az érintetteket a hazánkban egyedülálló ökumenikus kezdeményezés munkatársai. Irodájuk Budapesten, a VIII. kerületben – volt legutóbb. Ugyanis fel kellett számolniuk már nem először, mivel megszüntették minisztériumi támogatásukat.

A furcsa fintor ebben a történetben, hogy ezzel egyidőben a belügyminiszter asszony miniszteri elismerésben részesítette Emma asszonyt, az áldozatvédelemben, a rendőrség munkáját segítő tevékenységéért.

Ő az aki mindig tud újrakezdeni, ehhez a hitet az erőt és a kitartást  kiapadhatatlan „Forrásból” az „Élővíz forrásából” meríti. Az élő Isten-kapcsolat, az ima, a szentmise kegyelmei segítik a munkájában. A prostituáltakkal is foglalkozó Jó Pásztor-nővérek jelentik számára a hátteret.Nő és édesanya. Lételeme, hogy szeresse a legkitaszítottabbakat, a legkevésbé szeretetteket. Teszi mindezt alázatosan tiszta szívvel Isten- és emberszeretettel. Természetes egyszerűséggel, díszletek és rivaldafények nélkül.

Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Ne a piszkot keresed, hanem az aranyat. A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk végtelen – mondta Teréz anya, amikor hivatásáról kérdezték.

És valóban milyen őszinteség és nemes tisztaság van ezekben az egyszerű szavakban. Csapó Emmát mindig megtalálja a feladat, halk szavai rövidek és könnyen kiejthetően, de annál nagyobb a visszhangjuk.

Lélekkel, hittel és szeretettel végzi hívatását. Cselekvő szeretettel csendben és kitartóan.
Otthont varázsol az otthontalanoknak, meghallgatja a soha, senkitől meg nem hallgatottakat. Kiszolgáltatottá válik a kiszolgáltatottakért: az utcákat járva a téli éjszakákban a dermedten állóknak meleg teát visz, emberi szavakat az embertelenségbe.
Támasza az elesetteknek, a csüggedőknek. Bátorítja a női mivoltukban megalázottakat, hogy nincs késő változtatni az életükön. Ne adják fel, higgyenek a bennük rejlő isteni szeretetben.

Ö az, akire mindig minden körülmények között lehet számítani.

Fáradhatatlan a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek oktatásában, nevelésében.

Felvilágosító előadások tartásában. Bírósági tárgyalásokra jár, hozzátartozókat kutat fel.
Az ELTE Társadalomtudományi Kar pályázatán különdíjat kapott az esetleírásaiért, melyet „Az anya, a prostituált nő és a magyar humánszolgáltató rendszer kategóriában írt.”

Törékeny lényében ott van a tehervivő erő, a soha-nem-lankadás.
A meghalás a kényelemnek, az önzésnek és az érdektelenségnek, hogy élet fakadhasson, sarjadhasson azoknak, akiket a környezetük, a társadalom kivet magából.

Örömmel és szívből gratulálok az Arany Búzaszem Díjhoz.

2009. november 26.

Ékes Ilona

Nekem most könnyű dolgom van, a két kérést egyszerre tudom teljesíteni: egy valódi, ha úgy tetszik: húsvér tündérről fogok mesélni Önöknek. Valakiről, aki annyi helyen és a találékony kedvesség annyi módján tett már jót, hogy a mesehősök is leckét vehetnének tőle. Ha nem látnánk most itt a körünkben, azt hihetnénk, földöntúli erők mozgatják, és angyali nektárból nyeri az erejét.

Fülöp G. Dénesné Suba Ilona ilyen tünemény. És ő is „egyszervolt”, vagyis egyszer adatott. A családjának és a közösségnek egyetlen. Különleges, senki máshoz nem hasonlítható, de nagyon is valóságos, tiszteletreméltó asszony. Varázsigéje az adni, varázspálcája a szeretet.

Közös életük első pillanatától kezdve férjének, Fülöp G. Dénes lelkipásztornak jó társa, segítő ereje volt. A történelem megtépázta őket, férje korábban még börtönt is szenvedett az igaz szóért. De megtörhette-e a diktatúra azt, aki saját életét természetfeletti összefüggésekben látja? Ebben az égi koordinátarendszerben legfőbb parancs a szolgálat, így a Fülöp családot is Isten segítségével előbb Geges, majd Hármasfalu és Szászrégen, végül pedig a marosvásárhelyi Vártemplomi Református Egyházközségben találjuk. Állomások a hivatásban − négy gyermekük születése pedig mérföldkövek az életben. Mindig, mindenhol állandó építkezés: hol kőből és téglából, hol emberi figyelemből és hasznos tudományból. S ami felépült kezük nyomán: megszépült templomok, feléledő kórus, mederbe terelt segítő szándék. Később pedig a Református Kántor-tanítóképző Főiskola, a Diakóniai Otthon, a Lazarenum Alapítvány szociális feladatokra, árvák, szegények, segítésére, idősek ápolására; oktatási célokra pedig a Calepinus.

Mindeközben Suba Ilona számára nem volt kérdés, hogy vajon hátul állni, vagy az előtérben lenni fontosabb. A mai világ gyakran szembeállításként teszi mérlegre a kettőt: a családnak élni, vagy valamilyen feladatnak. Azt hiszem, a jó és okos asszony sem hátul, sem elől, csakis mellette, a férje mellett lehet. Hiszen a társunk a sorsunk.

Ilona is a bibliai asszonyok erényeivel, türelmesen, állhatatosan, engedelmesen, jó kedéllyel állta a sarat. Sőt, valószínűleg „állni” volt a legkevesebb ideje. Szervezett és gyereket nevelt, gyűjtött és gyereket nevelt, rábeszélt és gyereket nevelt, utánajárt és feleség volt. Mindezt úgy, hogy − tudtommal − senkinek sem volt oka a panaszra, Ilonából mindenki egészet kapott. (Mégiscsak tündéri tulajdonságokkal lesz itt dolgunk: a megsokszorozódás titkával..)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! És ha már a Szentírásról szóltunk…

Azt mindenki pontosan tudja, hol, mikor, kinek a fordításában született meg az első magyar nyelvű nyomtatott Biblia. Ám arról ritkán esik szó, hogy annak idején a nyomdától 12 kilométerre lakó Károlyi Gáspár éveken át küldözgette Göncről Vizsolyba a folyamatosan készülő kézirat-lapokat. Nekem ez a mozzanat nagyon beszédes. Megmutatja, hogy az életnek, még az igazán nagyszabású dolgoknak is van egy ilyen „vivős-cipelős” oldala. Amikor hajtani kell, menni, vinni kell. És engedjenek meg nekem némi részrehajló észrevételt: noha a magyar nyelvben nincsenek efféle nyelvtani kategóriák, a „cipelés” szó egészen biztosan nőnemű! Ez a mi tudományunk, egy igazi női princípium: működtetni, mozgásban tartani, háton vonszolni: mikor melyikre van szükség. Suba Ilona is így vitte, vállalta a cipelendőket.

Manapság, amikor az emberek legfőbb kérdése a világhoz így szól: vajon mit adhat még nekem, hogyan szerezzem meg mihamarabb tőle? Ilonáé mindig ez volt: mi az, amit adni tudok, mi az, amit még elvégezhetek? Hittel, méltósággal, életigenléssel. Négy, ma már felnőtt gyermeke ugyanebből az elszántságból kapott útravalót. Nekik is az a természetes, ha kinyújtják kezüket mindenki felé, akinek talán éppen egy ilyen kéz kell nagyon, ez a mozdulat tartja meg az életben, a hitében.

Kedves Barátaim! Egy tanulságos kis mesében az esőben ázó apró állatok sorra menedéket keresnek egy gomba kalapja alatt. S noha először még a hangya is alig fér a kicsi helyen: mindig összébb és összébb húzódva szorítanak helyet társaiknak. Persze segíti őket valami: a szó szerinti égi áldás: az eső ugyanis megnöveszti a gombát.

Suba Ilona lelkébe belefér az egész világ, és világéletében azon dolgozott, hogy az embereknek ne csak ott, az ő szívében, hanem az életben, az iskolában, gondoskodó falak között, „a gomba alatt” is legyen jó, biztos helyük.

Az Égi áldás is általában időben megérkezett hozzá. Valahogy mindig, minden nehézség ellenére lett új épület, új terem, új adomány, új lehetőség az oktatásra, karitatív munkára. Idősek otthona, leányanyákat segítő hálózat, nagycsaládos program, táboroztatás, templomi kórus, utcagyerekek felkarolása. Suba Ilonáék tudták, tudják: a missziós terület nem az atlasz távoli színes földrészein keresendő, hanem a szomszéd házban, az első szembejövő, reményvesztett arcban.

Tisztelt Ünneplők! Az „Arany búzaszem díj” gyönyörű üzenete, hogy példaképek nem csak a csillogásban, reflektorfényben teremnek, hanem a csöndes, kérdések és panaszok nélküli munkában, a köszönetet nem váró áldozatban, a természetes odahajlásban. Az Istenről tudjuk: a rejtekben is lát. Ám jó lenne, ha az emberek is minél többen látnák a jóság értelmét, a segítés gyümölcseit. Az efféle díjak azért is nagyon jók, mert kicsit ráirányítják a figyelmet arra a fajta dicsőségre, mely éppen a dicsőségszerzés szándéka nélkül érhető el.

Soktízezer adag kiosztott étel és ruha, megszerzett nyelvtudás és diploma, s főképpen milliónyi új remény: talán a legdrágább, ami ajándékozható.
Ismerjük a tanítást. „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem”. Az igazán tiszta szívűek szelíden kérdezhetik az Úrtól: de hát mikor tettük mindezt Veled? „Amennyiben megcselekedtétek eggyel a legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg”.
Azon a bizonyos napon fontos lesz, hogy a „legkisebbek” közül nekünk hányan mondják majd: én voltam, velem tetted. Ha hisszük az isteni jelenlétet az adakozás gesztusában, akkor bizton állíthatjuk: Suba Ilona kezét ezernyi Krisztus fogja. Nem is engedi el soha.

Fotó: Pelsőczy Csaba