A konferenciát a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége rendezte.

Női identitás a 21. században

Május 20-án, pénteken, zárt körben, hazai és külföldi szakemberek részvételével tárgyalták meg a résztvevők a mai nők életének kihívásait és összetett női identitásunk mibenlétét, az azt alakító, befolyásoló tényezőket.

A konferenciát követő esti gálán Ékes Ilona képviselőasszony szimbolikusan átadta a jelenlévő lengyel képviselőnőknek, Alicja Zając és Krystyna Wróblewska asszonynak az EU elnökség nőügyeit. Szent Erzsébetre emlékezve ezt egy szép rózsatő jelenítette meg.

Az est végén a résztvevők a 14-18 éves lányokkal foglalkozó Pure Fashion Divatmisszió divat show-ját tekinthették meg, melyen a lányok divatos, ám mégis ízléses, magyar divattervezők által tervezett hétköznapi és alkalmi viseleteket mutattak be. A lányok felkészülése 8 hónapig tartott, és nem csak a külsőségekkel foglalkoztak ezalatt, hanem a női lét értékeivel, fejlődésével és erkölcsi-társadalmi kihívásaival.

Szent Erzsébet inspiráló példája

A konferenciát másnap egy nyilvános kerekasztal beszélgetés zárta. Anna Záborská szlovák európa parlamenti képviselő, az EP nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságának tagja nyitotta meg a beszélgetést. Előadásában párhuzamot vont Szent Erzsébet élete és a mai nők feladatai között. Szent Erzsébet csodálatos példát mutatott arra, hogy hogyan hangolhatóak össze a különböző női feladatok, szerepek. Erzsébet nagyon aktív közéleti tevékenységet folytatott, nem csak a szegényekkel, elesettekkel törődött, hanem az ország ügyeit is vitte, mikor a király nem tartózkodott az országban. Három gyermek édesanyja volt, akiket nevelt, oktatott, szeretett, és akik felnőve közéleti vagy katonai vezetők lettek. A leírásokból tudjuk, hogy a házasságára is figyelmet fordított, fontos volt számára férjével való kapcsolata. Mindezeken túl pedig egész életében kitartott hite, meggyőződése mellett, sem káros befolyásnak, sem a manipulációnak nem engedett.

Nincs megbecsülve a nők fizetetlen munkája

Anna Záborská képviselőasszony hangsúlyozta beszédében, hogy ma az otthon végzett anyai, háziasszonyi teendők, ez a fizetetlen, és sokszor szinte láthatatlan munka, amit a nők végeznek, nincs megbecsülve, sem társadalmi, sem kormányzati szinten. Annak ellenére, hogy a március 8.-ra, nőnapra készült OECD-kutatás szerint ez a fizetetlen munka az OECD országok GDP-jéhez 30-40%-ban, a közjóhoz pedig 50%-ban járul hozzá! Pedig addig, amíg a nők napi 12-18 órát dolgoznak, hogy a fizetett munkájuk mellett ellássák az otthoni tennivalókat is, nem beszélhetünk valódi esélyegyenlőségről vagy társadalmi igazságosságról.

Az igazi esélyegyenlőség az, ha olyan környezetet teremtünk, amelyben minden férfi és nő meg tudja valósítani azt, amit szeretne, ahol önmaguk lehetnek. Ahol a környezet figyelembe veszi a különbségeket, például, hogy csak a nők lehetnek anyák, lehetőséget ad ezeknek a különbségeknek a megélésére, megbecsüli például az anyaságot is ugyanannyira, mint a munkahelyen végzett fizetett munkát, és lehetővé teszi, hogy a nők, ha szeretnének, több időt fordíthassanak a családjukra és a gyermekeikre.

Felfedezetlen a roma nőkben rejlő potenciál

Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár a héten elfogadott uniós roma stratégia kapcsán elmondta, hogy véleménye szerint azt a potenciált, amely a roma nőkben van, nem fedeztük még fel. “Tévedés azt hinni, hogy a változást segíti, ha kivesszük a gyerekeket a családjukból, és elkülönítve neveljük fel őket. – fogalmazott az államtitkár. – Minden társadalmi változás akkor hatékony, ha a szülőket tudjuk motiválni, és az anyák általában könnyebben motiválhatóak.” Ehhez a pénzen kívül elkötelezett emberekre is szükség van, akik tenni akarnak a romák helyzetének javításáért.

Ékes Ilona képviselőasszony – a konferencia egyik kezdeményezője – felolvasta azt a konferencián megszületett 12 pontot, melyben a résztvevők megfogalmazzák a női identitás jelentését, szorgalmazzák a nők közéleti jelenlétét, valamint azt, hogy a gyermekvállalás, a család és a „karrier”, a közösségben, közösségért végzett munka egymás mellett, egymást gazdagítóan megvalósítható, megélhető.

“Nagyon örülök, hogy létrejött ez a konferencia, ahol az Európai Unióban szűkebb körben elfogadott értékekről beszélgethettünk, gondolkodhattunk együtt, kapcsolatokat építhettünk, szakmai megerősítésre leltünk, és ezt tovább vihetjük a mindennapi munkákba is.” – zárta Ékes Ilona képviselőasszony a konferenciát.

Kocsisné dr. Péterfy Hajnal, fotó: Csomóné Lindmayer Katalin

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége a millennium évében, 2000-ben alakult. Ernyőszervezet vagyunk, ami azt jelenti, hogy 18 polgári és keresztény értékrendű, női, nőket segítő civil szervezetet fogunk össze. Az országos tagság mellett a határon túli magyar szervezetekkel is kapcsolatban vagyunk a Kárpát-medencében és európai színtéren is.

Mottónk így hangzik: „Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan a társadalom.” Tehát az Asszonyszövetség egy olyan együttműködés, amely a lány, a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.

Budavári székházunk a közösségteremtés, hálózatépítés kiváló színhelye, ahol számos szakmai konferenciát, kulturális eseményt, előadóestet, könyvbemutatót, kiállítást tartottunk már. A személyes találkozások alkalmával megismerjük egymás életét, örömeit-gondjait, és igyekszünk erősítni azokat a szálakat, amelyek az anyanyelvünk, kultúránk, történelmünk és mindennapjaink révén is összekapcsolnak bennünket.

A szövetségünk nevéhez köthető számos értékeket képviselő, nőket, családokat segítő kezdeményezés, mint az Arany Búzaszem Díj is. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének Kuratóriuma 2008-ban hozta létre az Arany Búzaszem Díjat.  Minden évben, Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítéljük oda a díjat, akik – a mai világ önzésén felülemelkedve – példaadóan hoztak áldozatot a közösségért, a nemzetért.

Ezért választottuk az Arany Búzaszem Díj jelmondatának János Evangéliumának ezt a sorát: „Ha a búzaszem nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

A közösség egy szélesebb színtere a nemzet, ahol a közös történelem és nyelv, a közös kultúra és hagyományok kapcsolnak össze bennünket. A Magyar Asszonyok Érdekszövetségének Kuratóriuma a 2010. év Arany Búzaszem Díját két olyan asszonynak adományozta, akik a szép magyar beszéd és ének kiemelkedő őrei és művelői.

Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensét  Ékes Ilona országgyűlési képviselő asszony méltatta.

Nyisztor Ilona, Magyar Örökség Díjas csángó népdalénekest Engert Jakabné kecskeméti képviselő asszony méltatta.

Az est háziasszonya Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke volt.

***

Az Arany Búzaszem díjátadó ünnepségének programja
2010. november 20.

A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány székházának díszterme
(1062 Budapest, Lendvay utca 28.)

Ünnepi köszöntő
Elmondja: Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke

Telemann: F-dúr Szonáta I.tétel
Előadja: Lovászné Gellén Christa és Gerber Zsófia fuvolán

Az Arany Búzaszem Díj 2010. évi magyarországi díjazottjának,

Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensének méltatása

Elmondja: Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alapító elnöke

Az Arany Búzaszem Díj 2010. évi határon túli díjazottjának,

Nyisztor Ilona, Magyar Örökség díjas csángó népdalénekes méltatása

Elmondja: Engert Jakabné kecskeméti képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének alelnöke

A díjakat átadja
Dr. Szentágothai Klára asszony, a Nemzeti Erőforrás Miniszter felesége

A díj Magyar Éva ötvösművész alkotása

H.Köhler: D-dúr Szonatina III-IV. tétel
Előadja: Gerber Zsófia és Lovászné Gellén Christa fuvolán

Iancu Laura költő saját verseiből szaval

Zárszó
Elmondja: Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke

W. A. Mozart: Részlet a Varázsfuvolából
Előadja: Lovászné Gellén Christa és Gerber Zsófia fuvolán

Közreműködik: Takács Bence, az Echo TV műsorvezetője

Ünnepségünk támogatói: Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány és Budavár Önkormányzata

Tisztelt konferencia, Elnök Asszony, elnök asszonyok, képviselő és polgármester asszonyok, kedves asszonytársaim Barátaim!

Egy évtized együtt. Örömteli alkalom és örömteli pillanat, hogy itt állhatok előttetek. A meghatódottságot is úgy érzem, mint az első, az 56-os asszonykonferencián, akkor többünknek elcsuklott a hangja és könnyes lett a szeme, mert mi nők ilyenek is vagyunk, érzékenyek, amilyennek teremtődtünk. Ezért elnézést kérek, ha mindez megismétlődik velem és elérzékenyülök.A családban hálát szoktunk adni a születésnaposért a Teremtőnek a létezéséért. Mivel a születésnél ott bábáskodtam több jelenlévő asszonytárssal, most szeretnék előttetek hálát adni azért, hogy vagyunk, hogy tudtunk összefogni, hogy megtapasztalhattuk az összetartozás erejét, örömét és biztonságát.

A millennium évében, 2000-ben, 16 keresztény értékrendű női, nőket segítő civilszervezetből mára már Kárpát-medenceivé terebélyesedett összefogásunk.

Az első konferenciánk címe is ez volt: Asszonyok a Kárpát-medencében

Nem nagy, világrengető célokkal indultunk. Csak azzal, hogy tudjunk egymásról, ismerjük meg egymás életét, gondolatait, a gondokat, problémákat, örömöket, sikereket, amit a másik hordoz. Hogy, ha mással nem is tudunk, csak meghallgatással, együttérzéssel, együtt ünnepléssel, örüléssel vegyünk részt egymás életében. Hogy közösen mutassuk fel értékeinket, hitünket, azt, hogy lehet, szabad, sőt fontos az elődeinktől örökölt értékeket közkinccsé tenni, továbbadni.

A múltunk megismerésével indulva tenni a jövőért. Sok megismerni valónk van, de közben ott kell lenni a jelenben, a jelen feladatainak megoldásában.Az első mottónk Veres Pálnétól való : „Amilyen a nő olyan a család, amilyen a család, olyan a társadalom”

Számunkra alapvetően fontos a család, mert család nélkül nincs nemzet, nincs jövő.
- A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége élet, érték és érdekszövetség, egy olyan együttműködés, amely a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.

A nő a család hatóereje, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben is képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet és makacsul bízni a jövőben. Az egész társadalom jelene és jövője szükségessé teszi a családanyák hivatásának újraértékelését, és a feladatukkal járó munka megbecsülését. A gyermekeknek szerető gondoskodásra van szükségük, hogy felelős személyiségekké, kiegyensúlyozott emberekké nevelődjenek.

Ezeket a gondolatokat több évvel ezelőtt, itt, ebben a szállodában fogalmaztuk együtt Aczél Petrával, Csapó Emmával és Vajna Klárival. Petra kezdetektől kísér bennünket magas színvonalú szakmai segítésével, biztatásával, képzéseivel. Hálás köszönet érte.

A közös beszélgetésekben kristályosodott ki, ami mellett a mindennapi rohanásainkban elfeledkezünk, hogy: az instant kávé és a porlevesek korában, amikor már minden részekre bontható, tartósítható, s azután azonnal használható, csak egy dolog működésére, titkára, idejére nem emlékezünk: arra, amitől finomabb otthon az étel, mint másutt, amitől létezik hazaérkezés, ami által egybeáll, és történetté válik mindaz, amit átélünk.

A kellékek, eszközök világában csak a lényeg sikkadt el: létezésünk kovásza, sorsunk Isten által ajándékozott bizonysága.

A női lét lényegi összetevője a világnak. Nőnek lenni nem feladat, és nem tevékenység, így nem írható le sztereotípiákban, nem ragadható meg közhelyekkel.
A nők helyettesíthetetlenek és pótolhatatlanok ott, ahol női lélekre, szívre, ahol nőre van szükség.

Hálát adok, hogy új társak is csatlakoztak hozzánk, így megismerhettük Engert Zsuzsa és a kecskeméti asszonyok munkáját, vendégszeretetét.

Együtt állunk ki és vállaljuk értékként, amit a katolikus egyház a férfi és a nő együttműködéséről írt levelében így fogalmaz:

„A nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami „őseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« ”, mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat. A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik őket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az első ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla. Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot, és válik sokféle erőszak forrásává.

Hálát adok a kezdetektől kitartóan velünk és értünk imádkozó csoport tagjaiért, Pintér Márta az Evangélikus Női misszió vezetőjéért és Kovácsné Ildikó a Magyar Aliansz vezetőjéért és a többi felekezet asszonyaiért. A Magyar Katolikus Családegyesület elnöke Bíró László püspökatyáért, aki az Asszonyszövetségbe delegált az alakuláskor. Böjte Csaba testvér támogatásáért. Köszönetet mondok Szarka Eszter: Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom, Lipthay Erzsébet: Szilágyi Erzsébet Nőegylet szervezetvezetőkért. Petneházy Judit a Zonta elnökéért, aki az alapító okiratunkat készítette. Kristóf Kati az akkor még létező Budai Nőegylet elnökéért, valamint Ladán Éva a Munkástanácsoktól, Baternay Ágota a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesület, Somogyi Ági a Karitász Szociális Munkások Egyesülete vezetőjéért. Halász Judit szakmai segítségéért, a szövetségünk különböző helyeken való szakmai képviseletéért.

Hála Filó Katiért, aki hasznos tanácsaival látott el a kezdetekben, támogatott a munkámban, tavaly óta már az örök hazából figyel és segít bennünket.

Hálát adok, hogy együtt ünnepelhetünk a Kárpát-medencében élő asszonyokkal. Hogy elkezdhettük begyógyítani szétszakítottságunk sebeit, hogy mindennek ellenére elmondhatjuk, hogy összetartozunk.

Hálát adok azokért a nőkért, akik önfeláldozóan, sok munkával összetartanak közösségeket, hogy ismerhetem őket, büszke vagyok rájuk. Nagy Margit a vajdasági, Pogány Erzsébet a felvidéki, Stelli Olga és Gajdos Csöpi néni az erdélyi, nagyváradi, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi, Bábli Mária a horvátországi elszakítottságban, kisebbségben élőket.

A kárpátaljai Szent Anna óvoda vezetője Puliszka Éva és munkatársaiért, akik most nem lehetnek velünk csak lélekben.

Hálát adok a csángó asszonyok, Nyisztor Ilona és Tinka. A Csángó Keresztszülők Egyesületének a vezetője és munkatársaiért.

Fontos, hogy tudjátok, számíthattok ránk, fontos tudnunk, hogy számíthatunk rátok.

Egy ismert orvos-biológus mondja: a nők úgy tartják életben a családot, a közösséget, a világot, mint a test örökké mozgó, kapcsolatot teremtő, kommunikáló részecskéi: a női kapcsolatteremtés, a női lény úgy tartja egészségesen a közösséget, ahogy a sejtecskék folytonos kapcsolata felépíti az immunrendszert.

Értékünk nem elválasztható teremtett lényünktől. Az különböztet meg minket a férfiaktól, ami alkot: hűségünk a teremtés parancsához, lelkünk és kitartásunk az emberek közötti szálak szövéséhez, alakításához, örömünk az életben az életadásban, az elfogadásban, helytállásunk a mindennapokban.

A közösségi-kulturális értékekben (oktatás, példaadás, tanúságtétel révén) a versengés helyett az integrációt, az erősebb győzelme helyett az értékesebbet, a merev rögzített szerepek helyett az univerzálist, keresztényi emberi horizontot hirdetjük. Fontosnak tartjuk új fogalmak létrehozását, sürgetjük a kulturális változást. A női lét megragadását nem tagadással, hanem invencióval, leleménnyel, ötlettel, találékonysággal.

A közösségi lét megerősítését elsődlegesnek tartjuk: az áldozat (kimondatlanul is) vállalását, az egyéni lét „tervezésének” és „megvalósításának” elvetését, az élet (és nem csak a női!) másokért való cselekvés lehetőségeként, adományaként való felfogását. A feminizmus harcossága helyett, a dialóguspolitika érvényesítését, az odafigyelés, meghallgatás értékének visszaállítását.

Integrativitás, kapcsolatorientáltság, szolgálat-áldozat, teljes női felület.

Meggyőződésem, hogy erre van a legnagyobb szüksége a mai szétesőben lévő társadalomnak. A női értékek az együttműködést, a terhek közös vállalását, a gyengék iránti megértést és erőt adást jelentik. Értékeinknek tehát nincs aktualitása.

Ha van értékünk, márpedig van, azt az átmeneti esélytelenség nem megtöri, hanem megerősíti, megérleli. Sőt, feladattá teszi.

De ki tudná jobban nálunk, kedves Asszonytársaim, hogy nem kell esély ott, ahol kegyelem van! Hogy nincs vesztes ott, ahol a Gondviselésben hiszünk.

A dolgunk az, hogy kitartsunk és elfogadjuk, meghalljuk, megértsük női, asszonyi mivoltunk hívását. A feladatunk az, hogy egyre több szövedékben megtartsuk az egészséges közösségek életét, hogy ne szerepet vállaljunk a családban vagy a közéletben, hanem betöltsük végre, teljes mértékben létünket.

Az Asszonyszövetségben hisszük, hogy életünk, női, asszony mivoltunk lényege: hűség, értékőrzés, életadás. Lényünkben ott van a tehervivő ereje, a soha-nem-lankadás, a holnapot adó remény.

És aki egyszer látta már, érezte már és tudta már, hogy mit jelent nőnek, asszonynak lenni ma, itt, a Kárpát-medencében, azt ez a tudás kötelezi.

Kötelezi arra, hogy megalkuvás nélkül éljen, hogy higgyen saját erejében, hogy erősödjön hitében és felülemelkedjen a nehézségeken.

Hálát adok azokért, akik nagyon sokat tettek a megmaradásunkért, Csapó Emma, Horváth Lujzi, Vajna Klári, Szabó Judit, Gajdos Zsóka, Anda Judit.

És nem utolsó sorban Pirityiné Szabó Judit elnök asszonyért adok hálát, köszönöm nektek, a jó Isten áldjon meg érte.

Asszonyházunk nyitva áll a fiatalok előtt, akik érdeklődéssel kapcsolódtak be a munkánkba, közös gondolkodásunkba és ez reménnyel tölt el.

Tormay Cécile így fogalmaz: „Csak az emberek dűlnek ki, hitük megmarad másokban és ez a fő.”

A sors, az élet a politika színpadára sodort a civil világból. Nem szakadtunk el egymástól. Remélem kölcsönösen tudjuk segíteni, erősíteni egymást.

Ahhoz, hogy jelek lehessünk az emberek között, hogy megjelenhessünk a nyilvánosság előtt sok segítséget kaptunk Siklósi Beától, Mizsei Bettitől, Gajdos Zsókától, akikért most külön is hálát adok és köszönöm nekik.

Indul a következő, reméljük még lesz több tíz év az Asszonyszövetség munkájában. Küldetésünk, feladatunk van.

Nagy elődeink: Tormay Cecile és Slachta Margit gondolataival fejezem be hálaadásom, mondandóm:

„A nemzet sorsát a férfiak alakítják ugyan, de a férfiak lelkét az asszonyok. Azért kell a magyar asszonynak hívőbbnek, nemesebbnek és önfeláldozóbbnak, tehát a szó igazi értelmében nőiesnek lennie, hogy a nemzet magyarabb, emberibb, és férfiasabb legyen.“ Mondta Tormay Cécile.

Slachta Margit a támogatást a Legfőbb Irányítótól és Gondviselőtől így kérte:

“Mindenek Ura, adj nekünk tisztánlátást, hogy felismerjük az idők jeleit, történéseit! Őrizz meg minket a csalóka reménytől és a tehetetlen szorongástól! Adj bátorságot és elkötelezettséget, hogy helyesen válaszoljunk arra, amit felismertünk! Mutasd meg, hogyan kell itt és most felelősen élni és formálni a társadalmat! Ámen.”

Köszönöm a kitartó figyelmet, a meghallgatást.

Budapest, 2010. május 8.

Ékes Ilona

Csapó Emma, hitoktató. A Kiút Veled Egyesület Önkéntes Segítségnyújtás a Prostitúció Nélküli Világért munkatársa már több, mint 10 éve. ”A Kiút Veled Egyesület a prostitúció világában élő vagy azt elhagyó nőkkel, férfiakkal és más, a társadalom peremére szorult személyekkel való találkozás, osztozás és cselekvés helye. Tagjai elkötelezetten haladnak a szabadulás közös útján, hogy együtt vegyenek részt egy prostitúció nélküli igazabb, testvériesebb világ felépítésében” – írja az egyesület ismertetője.

Utcai szociális munkát, lelkigondozást végeznek, az álláskeresésben, a prostitúcióból való kikerülésben segítik az érintetteket a hazánkban egyedülálló ökumenikus kezdeményezés munkatársai. Irodájuk Budapesten, a VIII. kerületben – volt legutóbb. Ugyanis fel kellett számolniuk már nem először, mivel megszüntették minisztériumi támogatásukat.

A furcsa fintor ebben a történetben, hogy ezzel egyidőben a belügyminiszter asszony miniszteri elismerésben részesítette Emma asszonyt, az áldozatvédelemben, a rendőrség munkáját segítő tevékenységéért.

Ő az aki mindig tud újrakezdeni, ehhez a hitet az erőt és a kitartást  kiapadhatatlan „Forrásból” az „Élővíz forrásából” meríti. Az élő Isten-kapcsolat, az ima, a szentmise kegyelmei segítik a munkájában. A prostituáltakkal is foglalkozó Jó Pásztor-nővérek jelentik számára a hátteret.Nő és édesanya. Lételeme, hogy szeresse a legkitaszítottabbakat, a legkevésbé szeretetteket. Teszi mindezt alázatosan tiszta szívvel Isten- és emberszeretettel. Természetes egyszerűséggel, díszletek és rivaldafények nélkül.

Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Ne a piszkot keresed, hanem az aranyat. A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk végtelen – mondta Teréz anya, amikor hivatásáról kérdezték.

És valóban milyen őszinteség és nemes tisztaság van ezekben az egyszerű szavakban. Csapó Emmát mindig megtalálja a feladat, halk szavai rövidek és könnyen kiejthetően, de annál nagyobb a visszhangjuk.

Lélekkel, hittel és szeretettel végzi hívatását. Cselekvő szeretettel csendben és kitartóan.
Otthont varázsol az otthontalanoknak, meghallgatja a soha, senkitől meg nem hallgatottakat. Kiszolgáltatottá válik a kiszolgáltatottakért: az utcákat járva a téli éjszakákban a dermedten állóknak meleg teát visz, emberi szavakat az embertelenségbe.
Támasza az elesetteknek, a csüggedőknek. Bátorítja a női mivoltukban megalázottakat, hogy nincs késő változtatni az életükön. Ne adják fel, higgyenek a bennük rejlő isteni szeretetben.

Ö az, akire mindig minden körülmények között lehet számítani.

Fáradhatatlan a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek oktatásában, nevelésében.

Felvilágosító előadások tartásában. Bírósági tárgyalásokra jár, hozzátartozókat kutat fel.
Az ELTE Társadalomtudományi Kar pályázatán különdíjat kapott az esetleírásaiért, melyet „Az anya, a prostituált nő és a magyar humánszolgáltató rendszer kategóriában írt.”

Törékeny lényében ott van a tehervivő erő, a soha-nem-lankadás.
A meghalás a kényelemnek, az önzésnek és az érdektelenségnek, hogy élet fakadhasson, sarjadhasson azoknak, akiket a környezetük, a társadalom kivet magából.

Örömmel és szívből gratulálok az Arany Búzaszem Díjhoz.

2009. november 26.

Ékes Ilona

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége olyan együttműködés, amely a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének. Idén novemberben döntöttek arról, hogy minden évben, Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek, asszonynak ítélik oda a díjat, akik – a mai világra jellemző önzésen felülemelkedve – önfeláldozóan és példaadóan hoztak áldozatot a közösségért, a nemzetért.

Élet, Érték és Érdekszövetség a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége: olyan együttműködés, amely a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.

2008. november 19-én megtartott kuratóriumi ülésén határozatot hoztunk az „Arany Búzaszem Díj” létrehozásáról.

Pirintyiné Szabó Judit, Dr. Halász Adrienn, Dr. Lévai Anikó és Fülöp G. Dénesné Suba

Az Asszonyszövetségben hisszük, hogy életünk, női, asszony mivoltunk lényege: hűség, értékőrzés, életadás. Lényünkben ott van a tehervivő ereje, a soha-nem-lankadás, a holnapot adó remény.

És aki egyszer látta már, érezte már és tudta már, hogy mit jelent nőnek, asszonynak lenni ma, itt, a Kárpát-medencében, azt ez a tudás kötelezi. Kötelezi arra, hogy megalkuvás nélkül éljen, hogy higgyen saját erejében, hogy erősödjön hitében és felülemelkedjen a nehézségeken.

Önző, individualista társadalmunkban fontosnak tartjuk eljuttatni az emberekhez a Biblia üzenetét:

“…ha a búzaszem nem hal el egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Jn.12.

Ezért minden évben Erzsébet napján egy határon túli és egy magyarországi nőnek, asszonynak ítéli oda a kuratórium a díjat. A kiválasztás fő szempontja az önfeláldozó, példaadó, másokért, a közösségért, a nemzetért kimagasló áldozatot hozó tett, élet.

Az ünnepségen a laudációt
Lévai Anikó és Soltész Miklós mondta

Közreműködött
Dóczy Péter színművész
Dóczy Veronika hárfaművész
Stumpf Imre ruhatervező

Levezető szöveg
Mátyás Sándor

Dr. Lévai Anikó és Fülöp G. Dénesné Suba Ilona

A két díjazott

Mindkét díjazottnak nagy volt a meglepetése amikor kiderült, hogy nem pusztán egy konferenciára érkeztek, hanem a rendezvény egyenesen értük lett megszervezve.

Dr. Halász Adrienn és Fülöp G. Dénesné Suba Ilona

Fülöp G. Dénesné Suba Ilona egy kuláklistára került, gazdálkodó székely családba született. A még önellátó és szolidáris faluközösség képe, másrészt a kommunista diktatúra kemény valósága formálta értékrendjét és terelte a magyar közösségi gondok orvoslása felé. Mindebben meghatározó módon segítette őt férje, Fülöp G. Dénes, aki az 1956-os erdélyi, magyar teológusok elleni perek áldozataként négy évet töltött börtönben és kényszermunkával. A házaspár több székely faluban végzett gyülekezetépítő munkája közben végig a Securitate megfigyelése alatt álltak. Ilona hűséges és bátor harcostársa volt férjének. Megesett, hogy Szászrégenben négy gyermekével az oldalán követelte vissza férjét – akit már 24 órája vallattak – a rendőrség kapujában, és ura oldalán védte a gyülekezeti élet szabadságát és a magyar nemzeti értékeket. Az egyházvezetés és a Securitate mesterkedéseinek ellenére Fülöp Dénest 1984-ben a Marosvásárhelyi Vártemplom gyülekezete lelkészükké választotta.

Ékes Ilona, Fülöp G. Dénesné Suba Ilona és Mátyás Sándor

Hosszú sora van annak a temérdek feladatnak, amelyet a város magyarságának megerősítése rótt a lelkészcsaládra. Intézmény egész sorát hozta létre a házaspár, elsősorban szociális és oktatási célokkal, idős emberek, valamint szegény, árva, vagy utcán élő gyermekek megsegítésére. Kezdeményezésükre alakult meg 1990-ben az ökumenikus szellemiségű Kántor-tanítóképző Főiskola, és a szociális segélyt nyújtó Lazarenum Alapítvány. Számba vették a Mezőségen és a Székelyföldön élő szegény sorú, sok gyermekes családokat, és a legnagyobb gondban lévőknek rendszeres élelmiszer ruha és anyagi segélyt juttatnak, de sokak taníttatását, kollégiumi elhelyezését is állták. Fülöp G. Dénes 2005-ben elhunyt, s Ilona azóta is folytatja a közösen megkezdett munkájukat.

„Nem szabad ennyi időt pazarolni rám – mentegetőzött Suba Ilona, amikor Lévai Anikó laudatiója és a díj átvétele után szót kapott. – Ami az én életemben volt, azt a drága Jóistenemnek és Krisztusnak köszönhetem. Én elmondhatom magamról, hogy a Jóisten a tenyerén hordott, mert nem tékozoltam el hiábavalóan az időmet, és mindig tudtam, hogy mit kell tennem, mert mindig volt mit tennem. Ezt a kegyelmet kívánom mindenkinek.”

„Dr. Halász Adrien gyermektüdőgyógyász, allergológus, klinikai farmakológus több mint húsz évet töltött a III-as számú Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben, egészen 2007-ig, az intézet szégyenletes bezárásáig” – mutatta be Soltész Miklós laudatiójában a második díjazottat. A doktornő odakerülésekor azonnal felújította az osztályát, gyerekbarát környezetet alakított ki, átszervezte a munkát, létrehozta az ambuláns rendelést. Aktívan vetette bele magát a cisztás fibrózis (CF) speciális kezelésébe, cikkeket írt, külföldi kongresszusokra járt, s minden módon igyekezett képezni magát a CF szakterületén. Egyre többen jöttek át hozzá gondozásra vidékről is, néhány páciensének sikerült megszereznie egy különleges védőoltást Svájcból, külön VIP-szobát alakított ki a CF-es ápoltaknak, és nyári táborokat szervezett a számukra, ahol európai szintű rehabilitáció folyt. Szomorú, hogy mire elképzelései már 70-80 százalékban megvalósultak, és végre elkezdődhetett volna az a munka, amit eredetileg elképzelt, akkor jött a bezárás, és hiábavalóvá váltak a hosszú évek erőfeszítései.

Dr. Halász Adrienn és Soltész Miklós

„Díjakat olyanok szoktak kapni, akik tesznek valamit. Én nem csináltam semmit. Amit az intézetben felépítettem többed magammal, az ma már nem létezik. Azzal vigasztalom magam, hogy megtettem azt, amire az édesapám tanított: úgy dolgozz és úgy élj, hogy este tiszta lelkiismerettel hajthasd álomra a fejed. Nagyon köszönöm a díjat, amire a fiaim talán büszkébbek lesznek annál, mint hogy az anyjuk milyen finom orosz krémtortát tud sütni” – szólt dr. Halász Adrien a díjátadás után.

Az ünnepi összejövetelt egy könnyedebb formájú program zárta, amelyen Stumpf Imre divattervező modern szabású, de régi magyar elemeket is hordozó kollekciója került bemutatásra.

VK

Fotó: Pelsőczy Csaba