Pénteken részt vettem a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által szervezett Az élet: ajándék c. nemzetközi konferencián Budapesten a Parlamentben. A konferencia célja volt, hogy feltárja azokat a problémákat, melyekkel a krízishelyzetbe kerülő nők, családok szembesülnek, megkeresse azok mélyebb okait és megoldási lehetőségeket vázoljon fel a problémákkal küzdők megsegítésére.
Nagy reményekkel vágtam neki ennek a napnak, remek kezdeményezésnek tartottam, hogy a törvényhozás házába tömörülnek azon politikusok, orvosok, segítők és civil szervezetek, akik szeretnének és tudnak is tenni a nők, a gyermekek, a családok , szóval a társadalom védelmének érdekében.
Úgy gondolom, hogy a Parlament épületét tisztelet övezi, azon polgárok tisztelete, akik az életüket bízzák évről-évre, napról-napra a politikusokra. Várva tőlük a sokat emlegetett közjó megteremtését, esélyeket és lehetőséget kapva egy stabil, fenntartható életre.
A biztonsági kapunál várakozva megismerkedtem egy hölggyel, aki több, mint harminc évet dolgozott egy anyaszállón, és mindemellett munkát vállalt hátrányos helyzetű gyermekeket oktató-nevelő intézményben is. Rendkívül érdekes és tanulságos történeteket mesélt a munkában töltött éveiből, amivel néha erős kontrasztot teremtett az előadó által felvázolt és a valós élet között.
A konferencia Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének köszöntőjével nyílt meg. A beszédének tartalma itt elolvasható. Egy mondat, ami számomra erősen megragadt, hogy “A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai ügy.” Ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, én azt gondolom, hogy a gyermekvállalás alapesetben nem nemzetstratégiai ügy.
Pár hete Varga István szavai döbbentettek meg, most ez a mondat késztetett meglepetéstől kerekre nyíló szemekre. A gyermekeimet nem tekintem eszköznek. Ők a szerelem gyümölcsei, olyan emberi lények, akiket én és a párom hívtunk e földi életre. Azért, mert a legerősebb egységben élő két ember legszebb kifejezésének tartom a reprodukciót. Mi (a félreértés elkerülése érdekében, én és a férjem – és nem a közjó) várakoztunk a pozitív teszteredményre, mi ketten izgultuk végig a 9 hónapot, és a születés pillanatában együtt voltunk a szülőszobában is. Folyamatos segítségnyújtással volt felém, hogy gyermekünk egészségesen és mihamarabb a világra jöjjön. Ezt mi vállaltuk, mi akartuk. És ezennel megkezdődött a mi családi életünk. Az állam anyagi segítsége, amely megilleti a családokat, kétségtelenül hasznos. Noha a tényleges felneveléshez kevés, de mégis hozzájárulás. Itt meg is nyugodhatnánk, ha a gyermek felnevelése a családi pótlék igényelhetőségének korszakáig tartana.
A gyermektervezés szempontjából nem csak az első 18 évet vettem figyelembe, hanem azt is, hogy esetleg, ha nem lesz munkája a gyermekemnek, akkor tudjak segíteni neki az életben maradásban. És valljuk be, a pár évtizede tartó hazai helyzet nem a megnyugtató gyermekvállalás felé sodorja a nőket, a párokat. És igen, ez is egy sarkalatos pont. Kié a gyerek? A konferencián erre a kérdésre dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva, volt alkotmánybíró kereste a választ, a magyar jog tükrében. Talán az anyáé…de mindenki találja meg a maga válaszát erre a kérdésre. Részemről még annyit, hogy anyának lenni élethosszig tartó folyamat. Akár csecsemő, serdülő, vagy az unokáimat nevelő felnőtt, akkor is a gyermekem marad. Akkor is megszakadhat érte az anyai szív, akkor is ápolásra szorulhat, ha már nem jár érte családi pótlék. Akkor is felelősséggel tartozom érte, ha már nem kerül szorosan a felügyeletem alá. Én ezt így érzem. Én ezt így vállaltam…
A konferencia fő szála az abortusz számának csökkentésére irányuló törekvések kiemelése volt. Használható ötletek tárházát adhatná a prevenciós megmozdulások népszerűsítése, illetve azon módszerek, rendszerek ismertetése és bevezetése, melyek a gyermekvállalási kedv emelkedésében játszanak szerepet. És itt megint megállnék. Elhangzott, hogy nem kell és nem is szabad megítélni azokat a nőket, akik krízis helyzetben elutasítják a születendő gyermeküket, de feladatunk, hogy segítsük őket a döntés megfordításában. Ennek okát mindenki magában rendezheti, bennem erősen dúródik, hogy “A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai ügy.”
Hallottam előadást Carlo Casini, EP képviselőtől, aki az Olasz Életvédő Mozgalom elnöke, Sharon Slater, a Family Watch International elnökétől, Ékes Ilona, országgyűlési képviselőtől, Igor Beloborodov, Az Óceántól Óceánig globális kampány koordinátorától. Örömmel konstatálták, hogy Magyarországon létrejöhetett ez a konferencia, ahol a politikai életben kiemelt szerepet kap az élet és a család védelme. Megint a fülemben hallom: “A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai ügy.” Büszke vagyok, hogy példaként emlegetik Magyarország nevét. Manapság ritkán hallok ilyet.
Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár kérte és hívta az orvosokat, a segítő szervezeteket, hogy a súlyos élethelyzetbe került lányok és édesanyák felé szeretettel közeledve, segítsék őket a megfelelő döntés meghozatalában.
A nap folyamán dinamikus előadás keretében mesélt nekünk a kutatási eredményekről Andrek Andrea, pszichológus, Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnökségi tagja a Mindentudó magzatod, mindentudó kisbabád – korai kötődés kezdete és kontinuitása témában.
dr. Koós – Hutás Piroska szülész- nőgyógyász szakorvos a gyakorló orvosok szerepéről beszélt, és arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a magzat és újszülött védelmét illetően. Az utolsó pillanatban is lehetőséget kell adni a krízisben lévő nőnek, hogy megfordítsa döntését!Fontos, hogy a gyermeket váró nő érezze jól magát a várandósság ideje alatt, és az is, hogy a média és az Internet káros hírvivő hatását ellensúlyozni tudja a sok egészségesen világra hozott babáról, a szövődmény mentes várandóssági időszakról szóló tájékoztatás. A gyermekvállalási kedv erősödésére lehetne számítani, ha megvalósítható lenne, hogy az orvos minden alkalommal és mindent elmondhasson a hozzá forduló nőnek nyugodt körülmények között.
dr. Bödecs Péter, főorvos, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnöke a születés minősége és a gyermekvállalási kedv összefüggéséről tartott előadást. Elmondta, hogy az anyai stressz milyen hatással van a méhen belüli életre, és később ez hogyan jelentkezik a felnőttkorban.
Az általam látogatott kerekasztal beszélgetés során négy olyan szervezet mutatkozott be, akik a krízis helyzetben lévő családoknak kínálnak lehetőséget, kiutat a szorult helyzetből. Törvényes keretek között lehetőséget biztosítanak az örökbefogadáshoz, illetve a szülőotthon kapuja is nyitva áll a rászoruló, leendő anyák számára.
A konferencián megvilágítást kapott, hogy az európai nők egyre inkább le akarnak mondani a gyermekvállalásról, és ez nyilván beláthatatlan következményekkel bír. Arra kérték a civil szervezetek képviselőit, a jelen lévő érdeklődőket, hogy minél szélesebb körben, minél hatékonyabban lépjenek fel a gyermekvállalási kedv ösztönzésében. Építsük a közösségeket, hogy támaszként szolgálhassunk a krízisben lévő nők számára, hogy az esetleges titkolt esetekben is felszínre kerülhessenek a belül feszítő dolgok.
Az Érték Nőknek Egyesületet képviselve segítő szándékkal, együttműködésre készen mentem a konferenciára. Örülök, hogy ott voltam. A gyermek-, a nő-, és a családközpontú magyar politika megismerésén túl azt is megtudtam, hogy ezek a jól csengő szavak nem mindenki számára adják ugyanazt a jelentést.