2008-ban alapította az Arany Búzaszem Díjat a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, melyet minden esztendőben két hölgynek adnak át munkásságuk elismerése jeléül: egy anyaországi és egy határon túli magyar nőnek. A cél: a köszönetnyilvánítás mellett felhívni a társadalom figyelmét a szolgáló asszonyok áldozatvállalásaira és életművére.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, amely ernyőszervezetként fogja össze a Kárpát-medencében működő, keresztény-polgári értékeket valló nőszervezeteket, a női szempontokat kívánja megjeleníteni és elterjeszteni a közgondolkodásban, törekedve arra, hogy erősödjön a nők közéleti szerepvállalása. Céljai elérését a négy évvel ezelőtt életre hívott Arany Búzaszem Díjjal is elősegíti, amelyet ezúttal december 8-án adtak át a budapesti Károlyi-Csekonics Palota báltermében.
– Az igazi közösség, a közjóért való tenni akarás hiánycikk a mai magyar társadalomban – éppen ezért fontos, hogy idén is két olyan hölgynek adhatjuk át a díjat, akik a világ önzésén felülemelkedve hoznak áldozatot a nemzetért, a közösségért – mondta bevezető beszédében dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna, a szövetség elnöke.
A díj anyaországi kitüntetettje idén Engert Jakabné, a kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnöke, akit Zombor Gábor polgármester, országgyűlési képviselő méltatott. Laudációjában kiemelte: immáron tizenkét éves munkakapcsolat köti össze a díjazottal, aki ez idő alatt munkásságával, odaadásával, alázatával sokak mellett az ő nagyrabecsülését is kivívta. A kecskeméti önkormányzatban 2010 óta képviselőként működő Engert Jakabné két barátnőjével karöltve hozta létre az egyesületet tíz esztendővel ezelőtt, amelyhez már a hivatalos megalapításakor is százötvenen csatlakoztak. A közösségért végzett példa értékű munkásságáért kitüntetett aktíva a tavalyi évig társelnökként, azóta elnökként vezeti a szervezetet, melyhez egyre több fiatal lány, hölgy is csatlakozik. Céljuk a keresztény, nemzeti és polgári értékrend felmutatása és továbbörökítése; missziójuk során különösen nagy figyelmet fordítanak az ifjúság szemléletformálására, nevelésére.
Az ifjúság válságos lelki-szellemi helyzetét firtató kérdésünkre reagálva a díjazott kifejtette: „Az ifjúság nagy része sajnos valóban értékvesztett. Amit én elmondhattam beszédemben, hogy nagyszerű példát kaptam otthon a szüleimtől, sok fiatalnak sajnos nem adatik meg. Ezért a válságukat, értékrendjüket, erkölcsi normáik hiányosságát nem is rajtuk kérném számon, hanem a társadalmon, amely az elmúlt évtizedekben olyan környezetet teremtett, ami kevésbé tudott kiemelni és felmutatni példaképeket.”
A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület ezért olyan programokat indított Bács-Kiskun megyeszékhelyén, amelyek segítségével a fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy saját maguk tudatosíthassák az alapvető értékeket és elköteleződhessenek ezek mellett.
„Ezenkívül nagyon fontos, hogy milyen életpéldát mutatunk, mert a fiatalok azt másolják, amit tőlünk látnak. Ha ezt a példát vonzó módon tudjuk bemutatni, akkor nem lesz borús a jövőnk” – teszi hozzá a kitüntetett, aki köszönőbeszédében megemlékezett mindazokról, akik ezt a példát hitelesen közvetítették számára.
A Demokrata kérdésére pedig, hogy mit tart a legfontosabbnak életművében, azt válaszolja: első helyen családja áll, hiszen olyan remek társra talált férje személyében, aki az elmúlt közel negyven esztendőben a legmeghatározóbb személy volt életében és „mindazt, amit végre tudtam hajtani a családban, a munkahelyen, vagy a közéletben, neki köszönhetem”.
Az Arany Búzaszem Díj idei határon túli díjazottja a Vukovári Magyar Egyesület elnöke, Jakumetovic Rozália, akit – noha az időjárás viszontagságai miatt személyesen nem lehetett jelen – Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága főosztályvezetője méltatott.
A szerb–horvát háborút megelőzően a most kitüntetett magyar gyógyszerésznő a városban patikát üzemeltetett, mely a várost 1991 augusztusában körbezáró szerbek ostroma alatt sem zárt be: az egyre súlyosodó harcok ellenére biztosította a lakosság számára a gyógy- és kötszereket, miközben férje a horvát haderő tagjaként a várost védve harcolt. Miután találat érte a gyógyszertár épületét, családjával a kórházba költözött, az ottani gyógyszerkészletért felelt és a legborzasztóbb körülmények között is segédkezett a sebesültek ellátásában. A kórház pincerendszerébe menekülőkkel közös éneklést és imádságokat szervezett, hogy tartsa társaiban a reményt. November derekán a védők a sokszoros túlerővel szemben megadták magukat, néhány nap múlva a kórházi dolgozók és a pincében menedéket keresők nagy részét a szerb csapatok kivégezték.
Jakumetovic Rozáliát családjával előbb gyűjtőtáborba, majd Zágrábba vitték, ahol egy gyermekkórházban szolgált. 1998-ban térhettek vissza Vukovárra, ahol újjáépítették romokban heverő családi házukat.
„Olyan asszony, aki hisz, tervez és építkezik” – mondta méltatásában a főosztályvezető, utalva arra: a vukovári családi ház és a közösség újjáépítésének szimbóluma lett a díjazott kertje, melyet két éve Horvátország tizenöt legszebb kertje közé választottak. A háborúban átélt borzalmakkal kapcsolatban a kitüntetett egyesületi vezető korábban úgy nyilatkozott: „Talán azért tartott meg a Jóisten, hogy legyen, aki elmeséli a történteket.”
Vukovárba való visszatérésük után megalapította a város magyar egyesületét, mely mára több mint százötven tagot számlál, saját néptáncegyüttessel és énekkarral rendelkezik. Évente megrendezik a Magyar Bált, elérték, hogy havi rendszerességgel legyen a városban magyar nyelvű katolikus szentmise és nyelvtanfolyamot indítottak, ami az első intézményes anyanyelv-tanulási lehetősége a helyi magyarságnak. Jelenleg a magyar kisebbségi önkormányzat elnöki feladatait is ellátja, mint a laudációban elhangzott: „munkáját nagyfokú isten- és emberszeretettel végezve”.
A Magyar Éva ötvösművész által készített díjat az est díszvendégeként Schmittné Makray Katalin asszony adta át, a kulturális programot pedig a Hubay Kvartett zenéje, Balogh Anna szavalata és Valkai Andrea éneke biztosította. Zárszavában a díjazottak eddigi és további munkásságára utalva dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna elnök úgy fogalmazott: „Az életnek igazi értelmet és értéket csak a szolgálat adhat. Olyan további sikereket kívánunk, melyek minket is inspirálnak!”
Jó helyen, jó időben
Az Arany Búzaszem Díj életrehívója a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, amely az elmúlt években is karakteresen állást foglalt a keresztény, nemzeti, polgári értékek mellett és számos kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. Mottójuk alapján határozzák meg arc poeticájukat: „Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan lesz a társadalom.” A szervezet elnökét, dr. Gerberné Farkas Zsuzsannát kérdeztük.
– Milyennek látja a nők szerepét a magyar közéletben?
– A magyar nők szerepét mindenképpen erősítenünk kell – sajnos nem nyilatkoznak annyit, mint amennyi szükséges lenne, holott a társadalom felét mi tesszük ki. Ez szövetségünk egyik fontos célkitűzése is. Olyan női erőforrás-központokat szeretnénk létrehozni országszerte, ahol a nőket meg tudjuk erősíteni önbizalmukban, fel tudjuk készíteni őket a közéleti szerepvállalásukra. Ezért nagy öröm volt számomra, hogy fiatal hölgyek is részt vettek a díjátadó ünnepségen.
– A jövő évben milyen programokkal, akciókkal kívánják ezeket a célokat elérni?
– Tervezzük egy női közéleti akadémia elindítását. Ezenkívül szeretnénk a fiatal lányokat a közéleti szerepvállalás mellett a családi életre is felkészíteni. Ebben tapasztalt asszonyok működnek majd közre, akik háztartási ismereteket, gyermeknevelési tapasztalatokat adnak át. Mivel ernyőszervezet vagyunk, szeretnénk a már kialakult kapcsolatrendszerünket tovább erősíteni és bővíteni, ezért civil szervezetek számára indítunk vezetőképzőt, amelyre a tagszervezeteink kulcsembereit, vezetőit várjuk majd. Programjainkról minden fontos információ megtalálható a www.asszonyszoveteseg.hu oldalon, ahol a szervezetünkről is részletesen tájékozódhatnak az érdeklődők.
– A közelmúltban belpolitikai botrányt okozott egy megnyilatkozás, amelynek során a liberális oldal igyekezett azt a hatást kelteni, hogy a kormányzat számára a nők mellékesek, csak arra jók, hogy visszatérjenek a konyhába. Ön mit tapasztalt ezzel kapcsolatosan közéleti tevékenységein keresztül?
– Az én személyes tapasztalatom az, hogy messzemenőkig támogatnak bennünket, nőszervezeteket. Amikor együttműködést kértünk állami szervektől, akkor azt mindig meg is kaptuk. Szeptemberben például nagyszabású életvédő konferenciát szerveztünk az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával a Parlamentben. A rendezvény lebonyolításához Kövér László házelnök úr rendelkezésünkre bocsátotta a felsőházi termet, ahol Balog Zoltán miniszter úr és Soltész Miklós államtitkár úr is felszólaltak. Úgy gondolom, hogy jó helyen vagyunk jó időben és a munkánkat, amelyet az állam is fontosnak tart, folytatni kell.
