2012. október 25-i Haza, hagyomány, hozomány előadásunk vendége Gróf Nádasdy Borbála.
A 73 éves Nádasdy Borbála sohasem a grófi családok szokványos életét élte, súlyos megpróbáltatásokban volt része, élete bővelkedik sikerekben, izgalmakban, nehézségekben egyaránt.
Édesapja gróf Nádasdy Pál, a hazának országbírókat, hadvezéreket, mecénásokat adó Nádasdy család leszármazottja, édesanyja Augner Antónia, polgári családból származó táncosnő. Gyermekkorát a lepsényi kúriában töltötte, második otthona a nádasdladányi kastély volt. 1945-ben minden vagyonukat elvették, az alsóperei birtok vadászházába költöztek. Hat év után innen is kitelepítették őket, a megaláztatás, az üldöztetés évei következtek.
Kalandos élete során volt ünnepelt filmsztár, színésznő, fotómodell, Honthy Hanna öltöztetőnője, pénztáros, fogorvosi asszisztens, eladó, hullamosó, koreográfus, majd harminc éven át balett pedagógus.
Aztán rátalált az írásra. Első kötete, a Zagolni zabad, hű tükör a XX. század második felének magyar történelmi eseményeiről, kiváló társadalomrajz. Cselekménye 1957-ben ér véget, amikor is tizenhét évesen illegálisan átlépi az osztrák határt és Bécsben tervezi a jövőt.
A folytatás, A szabadság zaga, a magyar emigráció sorsát mutatja be. Harmadik kötete, a Maradni zabad, harmincéves korától napjainkig enged bepillantást életébe, bölcs gondolkodásába, szilárd magyarságtudatába.
Negyedik könyve, az Ízes élet, életrajzi naplói után Nádasdy grófnő újabb utazása a múltba. A boldog gyermekkor ízei, ételei, étkezési szokásai, régi hagyományok összefonódnak az új haza franciás ízeinek élményeivel.
„“Magyarnak lenni számomra mindig nagy kaland volt. Úgy éreztem, ezt szabta rám a sors, így lehetek hasznos tagja egy közösségnek. Itthon is, és kint is. A küldetés számomra az volt, hogy a kultúrán keresztül megismertessem más népekkel a Kárpát-medence magyarságát, értékeit, valamint a szabadságharc igazságát. Ez sokszor nehéz volt, mivel a „művelt Nyugaton” gyakran teljes értetlenséggel álltam szemben. Mindig úgy éreztem, hogy a származásom kötelez. Már gyerekkoromban arra tanítottak bennünket, hogy nekünk többet kell nyújtani, mert az őseink iránti tisztelet ezt követeli.” (forrás: www.konyv7.hu)