Kié a gyermek? Miért van kevesebb joga egy magzatnak, mint szexuális joga egy átlagembernek? Hogyan tehetünk azért, hogy a legsérülékenyebb életszakaszban járó emberek az anyaméhben ugyanolyan fontosak legyenek a társadalom számára, mint egy baba a születés utáni pillanatban? Hogyan segíthetjük leghatékonyabban a „bajba jutott” nőket? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések megválaszolására tesz kísérletet a téma számos szakavatott képviselője Az élet: ajándék konferencián.
Pénteken kerül megrendezésre Az élet: ajándék elnevezésű konferencia, melynek keretében döntéshozók, politikusok, családvédelmi szakemberek, orvosok, bábák és gyermekvédő szervezetek képviselői mellett számos asszony gyűlt össze a Parlamentben, hogy válaszokat találjanak olyan sürgető kérdésekre, mint a magzati élet védelme, a születések drasztikus csökkenése vagy a „bajba jutott” nők hatékony segítése.
A gyermekvállalás nemzetstratégiai ügy
A konferencia elején Kövér László házelnök beszélt a család egységének fontosságáról, valamint arról, hogy a megfogant életért nem csupán az apa és az anya, de a társadalom és a közösség is felelősséget visel. A gyermek szerinte nem magánügy, hanem a közjó egyik legfontosabb része, s a gyermekvállalás nemzetstratégiai ügy is, ami nem egyenlősíthető a többi fogyasztói döntéssel. Kövér László azt is kifejtette, hogy családpolitikára azért van szükség, mert mindannyian családban élünk, s az életképes nemzet alapjai az egészséges családok.
Minden gyermek egy csoda
Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár a konferencia nyitó beszédében abbéli reményét fejezte ki, hogy a magzat és az édesanya szabadságjogait közösen is lehet védelmezni. Böjte Csaba szavait idézve kifejtette: minden gyermek egy csoda, még a piszkos utcagyermek is. Isten ilyen műremekeket akar ajándékozni nekünk, és jó lenne, ha nem félnénk ezt az ajándékot elfogadni. Az államtitkár szerint azt, hogy az élet ajándék, szeretettel kell hirdetni, közvetíteni a társadalom felé. Fontos, hogy ne eltaszítsuk, megítéljük a nehéz helyzetben lévő anyákat, hanem felemeljük, segítsük őket, hogy a gyermekük felnevelése vagy örökbeadása mellett tudjanak dönteni. Végezetül saját tapasztalatairól beszélt, milyen nagy életigenlés van még a szüleik által elhagyott állami gondozott gyerekekben is, és milyen hálásak tudnak lenni a törődésért. Soltész Miklós azt is megemlítette, milyen heroikus küzdelmet folytatnak a koraszülött babákért a kórházak dolgozói, hozzátéve, hogy jó lenne, ha a társadalom ehhez hasonlóan azért is megtenne mindent, hogy a sérülékeny magzatok is életben maradjanak.
Az embrió védelme olyan, mint a rabszolgaság eltörlése
Az EP képviselője, Carlo Casini, aki egyben az olasz életvédelmi mozgalom elnöke, arról szólt, hogy az embrió védelmének elfogadása olyan korunkban, mint anno a rabszolgaság eltörlése, vagy a nők elnyomás alól való felszabadítása volt. Véleménye szerint az emberi jogok doktrinája úgy jutna el a tökéletességhez, ha az EP is a probléma gyökerénél keresné a megoldást, azaz elismerné, hogy minden emberi lény egyforma jogokkal bír. Mivel az Európai Unióban van lehetőség rá, hogy ha a tagállamok negyedében egymilliónál többen támogatnak egy kezdeményezést, akkor azzal foglalkozzon a közösség, most rajtunk a világ szeme, hogy sikeres lesz-e az embriók jogainak védelmében kezdett aláírásgyűjtés. Ezzel, mint mondta, azt lehetne elérni, hogy az embriók elpusztítását ne támogassa anyagilag az EU. „Nem lesz könnyű, de fel kell ébreszteni az embereket” – fogalmazott.
Család kontra szexuális jogok
Sharon Slater, a Family Watch International elnöke egy igen riasztó jelenségre hívta fel a figyelmet. Nevezetesen, hogy napjainkban a családdal, házassággal, élettel kapcsolatos kérdések vannak a legellentmondásosabban kezelve az ENSZ tanácskozásain. Noha egy nemzetközi felmérés szerint az emberek többsége a világon még mindig úgy gondolja, hogy a gyerek akkor nő fel boldogan, ha apa és anya neveli az otthonában, vagyis a családnak fontos szerepe van az életben, a családtámogatók törekvéseit rendszeresen aláássák a szexuális jogokért kampányoló érdekcsoportok. Pedig a szexuális jog egy nagyon képlékeny, bármire felhasználható valami (amibe belefér az abortusz, a pornográfia, a prostitúció, a gyerekek nem nélkül való nevelése, szexualitásának elfogadása), ami sokszor az alapvető emberi jogokkal, gyermekjogokkal, szülői jogokkal, sőt, még a szólásszabadsággal is szembeütközik, megkérdőjelezi azokat.
Vagyis a szexuális jogok a gyermeknevelés ellenében működnek, hiszen ki szeretné, ha már öt éves gyermekének is előadást tartanának az óvodában arról, hogy lehet másfajta nemi identitást is választani? Ha pedig a gyerekek ilyen radikális szexuális ideológiák között nőnek fel, túlszexualizáljuk őket és annak beláthatatlan következményei lehetnek. Mivel az Emberi Jogok Tanácsa támogatja a szexuális jogok mozgalmát, Sharon Slater rámutatott: tudatosítanunk kell, milyen veszélyes folyamatok zajlanak nemzetközi szinten arra szólította fel a hallgatóságot, hogy lépjenek fel a szexuális jogok térhódításával szemben.
Kié a gyermek?
Ékes Ilona magyar országgyűlési képviselő arról tartott előadást, milyen szerepe van a törvényhozásnak a kiszolgáltatottak védelme érdekében. Véleménye szerint Magyarország jó úton halad, az alaptörvényben foglaltak rögzítik a család védelmét, az emberi nem jövője pedig a családtól függ.
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva, volt alkotmánybíró végezetül azt az aspektust járta körül, hogy kié is a gyermek a jogalkotók szerint. Véleménye szerint a kérdésre adott legkézenfekvőbb válasz – az apáé és az anyáé – megbomlani látszik a családok szétesésével együtt, s számos egyéb tényező miatt oda tolódott, hogy ma jogi értelemben az anyát illeti meg a kizárólagos döntés meg nem született gyermekének sorsa fölött. S mivel jelen pillanatban a magzat jogi értelemben nem ember, az anya önrendelkezési joga erősebb a korlátozhatatlan életvédelmi jognál. A bírónő mégis optimista, mert szerinte jelenlegi alkotmányunk emberfogalma „közelít” az ideálishoz, ahol a magzat emberként van kezelve, hiszen biológiai értelemben is az, s nem csupán a születéssel nyeri el emberi jogait.
Ha az abortuszhoz való jog valóban de facto mindenkit megilletne, akkor valóban igaz lenne, hogy a halál kultúrájában élünk, de jelenleg ez az eljárás jogilag szabályozva van. Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva szerint mai jogi szabályozásunk pedig az élet kultúráját hordozza. Most már csak az a kérdés, hogy a fiatalok jól tudnak-e dönteni túlhangsúlyozott jogaik útvesztőiben, s felismerik-e azt, hogy vannak kötelezettségeik is.