A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége az alábbi rövid javaslattal szeretne hozzájárulni a női foglalkoztatás növelésével kapcsolatos konzultáció-sorozat sikeréhez. Javaslatainkat eljuttattuk Szalai Piroskához, az NGM nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztosához.
Az Asszonyszövetség fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a foglalkoztatás érdemi növekedésének kulcsa:
- a képzés,
- továbbképzés,
- és a folyamatos kapcsolattartás
ezért tartjuk kiemelkedően fontosnak a szervezetek HR-es munkatársainak tennivalóit.
A KÉPZÉS és szemlélet-formálás tehát éppen annyira elengedhetetlen a munkaadót képviselő HR-es munkatársak számára, mint a potenciális vagy tényleges munkavállalók számára, más – más tartalommal.
Ha azt akarjuk elérni, hogy nagyobb hatékonysággal vegyenek részt a munkába visszaálló kisgyermekes anyák, vagy a megváltozott munkaképességű dolgozók, nagyobb segítséget kell kapniuk az “életút építésben”, a karrier-gondozásában. Nagyon fontos lenne személyre lebontott kapcsolat-tartási, oktatási, továbbképzési tervet készenlétben tartani. Egyáltalán “tartani” az embereket a munka-közösség körül.
A jelszó: Nem a foglalkoztatás hanem a (JÓ)munka ad kihívást.
Tapasztalatok és felmérések sokasága igazolta az éltető kapcsolatok fontosságát. Ehhez persze kell, hogy kapcsolódjon egyértelmű jogi szabályozás és egyéb biztosítékok sora társadalmi szinten, de az erős emberi kapcsolatok, a szakmai továbbgondolkozás lehetősége, a “velem – számolnak” attitude, a valóban megtartó tényezője életünknek.
A társadalmi felelősség-vállalásban éppen ezért a “kapcsolattartó személy” (mert kisebb cég nem engedhet meg HR-es munkatársat) munkája meghatározó, a képzésekben először ezeket munkatársakat javasoljuk megcélozni
- végzettségtől függő továbbképzési modellek kidolgozásával
- érzékenyítő tréningekkel
- egy új értékrend megfogalmazásával.
célzott képzésekkel ráébreszteni őket a lehetőségeikre és kötelességeikre. Ez a feladatrendszer nagyon megnövelné a a Kapcsolattartó/ és Építő munkatársak társadalmi presztizsét, elismerését és komoly segítség lehet a józan kompetenciák alakításában. Úgy gondoljuk, hogy ez komoly érdekeltség-növelő tényezőként jöhet számításba, ami tükröződik a munkaköri leírásokban és az elismerési formákban is!
Auditálni kellene olyan “közösségépítőket”, akik lefordítják a “Nemzeti Össztermék” számszerűsíthető szintjére azt a hasznot, amit a jó közérzetű, önmagát biztonságba tudó munkatárs közreműködése jelent. Ez a támogató hozzáállás, építő tevékenység jó erőben tartja a ránk bízottakat. Az emberi erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás éppen ezt jelentené, javasoljuk tehát, kiemelten oktatni
- a kapcsolatépítési stratégiákat,
- az érdekeltség növelés nem szokványos módjait,
- rugalmasság és együttműködés készségének hatékony alakítását,
- a jobb közérzet alakításának feltételeit.
Gondolkodási és gazdálkodási formaváltás küszöbén vagyunk, ebben a változásban éppen a “minőségi” feltételek és módszerek kapnak a korábbinál nagyobb fontosságot. Minőséget a “kitüntetett rendszerelem”, az EMBER képes teremteni, a válságból éppen ezért, ezzel az összefogással van esélyünk más életminőségre lépni. (“A Dél-Ázsiai ország, Bhutáni Királyság” ennek a szemléletváltozásnak köszönhetően kidolgozta és és bevezette a “Nemzeti Össztermék” mérőszáma helyett a “Nemzeti Összboldogság” faktort, végig gondolva és meghatározva, hogy minek van értéke az életünkben. Ebben a legfontosabb viszonyítási pontok: az EMBER ÉS KÖZÉRZETE valamint AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE).
Bobokné dr. Belányi Beáta, Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, titkár