A Magyar Parlamentben tartott megemlékezés keretében kitüntetést vehettek át a délvidéki magyarirtás feltárói.
A Magyar Országgyűlés felsőházi termében megtartott péntek (november 25-i – B. A. megj.)délutáni tanácskozás keretében kitüntetést vehettek át azok, akik tényfeltáró munkájukkal sokat tettek annak érdekében, hogy közel hetven év távlatából végre lehulljon a lepel az oly sokáig titkolt 1944-45-ös vajdasági magyarirtásról.
A Kárpát-medencében működő Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által alapított Arany Búzaszem díjat Schmittné Makray Katalin, a magyar államfő felesége adta át Cseresnyésné Kiss Magdolnának, a Keskenyúton Délvidék 1944-45 Alapítvány képviselőjének és Teleki Júliának, a téma vajdasági kutatójának. A kitüntetést minden évben Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek ítélik oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. Az Arany Búzaszem díjat 2008-ban hozták létre.
Ezt követően Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a tanácskozás fővédnöke emlékérmet adományozott Zagyva Mérei Emmának, Csorba Bélának és Weiss Rudolfnak.
Zagyva Mérei Emma Zomborban született a két világháború között. Átélte 1944 telének borzalmait. Édesapját, aki 1941-42-ben mentette a szerbeket, utolérte a vak bosszú. Édesanyját bebörtönözték. Zagyva Mérei Emma édesapja volt az első vajdasági magyar, akit a szerb állam rehabilitált.
Csorba Béla író, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt politikusa, néprajzkutató, az újvidéki Magyar Tanszék munkatársa azért kapta az elismerést, mert szerzőként, társszerzőként vagy szerkesztőként részt vett néhány, a délvidéki magyarság történetével és az 1944-45-ös tragédiával foglalkozó könyv megszületésében. Csorba Béla azt vallja, hogy az áldozatok szétszórt csontjait össze kell gyűjteni és megjelölni mindenhol az emlékhelyeket. De addig is az írástudók felelőssége, hogy összegyűjtsék a még élő tanúk emlékezetét.
Kövér László ugyancsak emlékérmet adományozott Weiss Rudolf történelemtanárnak, a vajdasági Német Népi Szövetség elnökének, a Német Nemzeti Tanács alelnökének, aki szakemberként, mind pedig a német kulturális autonómia testületében betöltött szerepkörében feladatának tartja a múlt feltárását, megismertetését, mert e nélkül a jelen és a jövő sem építhető.