Cikkek

A kisgyermekes édesanyák 98,6 százalékban egyetértenek a családvédelmi akciótervvel és 64 százalékuk tervezi legalább egy lehetőség igénybe vételét– derül ki a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) friss, öt évesnél fiatalabb gyermeket (is) nevelő anyák körében végzett közvélemény-kutatásából.

A férfiak számára is már gyerekkorukban egyértelmű, hogy férj- és apaszerepre készülnek. Miután „észreveszik a lányokat”, a férj és apa kérdés állandósul, ott lapul vagy éppen felerősödik az élethelyzetük függvényében. És magukkal hurcolják kérdéseiket már az első plátói szerelemtől kezdve…

Ma már egyszerűnek tűnik: tizenhárom éve létrejött egy alapítvány, amely az egyedülálló szülőknek kívánt segíteni. Az évek alatt egyre többen megismerték tevékenységét, idén pedig állami támogatással megnyitott egy több mint 400 négyzetméteres központot, ahol számtalan szolgáltatást és programot nyújt. De vajon valóban ilyen könnyű út vezetett ide? Egy édesanyát, aki magára maradt kisfiával, mi ösztönözte arra, hogy közösséget hozzon létre egyedülálló szülőknek? Erről beszélgettem Nagy Annával, a központot működtető Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány kuratóriumi elnökével.

Dr. Rádi Kata jogász, de a büntetőjogi munkában nem találta a „magasztos célt”. Először az egyetemen, majd ügyvédi irodában dolgozott, közben pedig szeretett volna a társadalom számára hasznosabb munkát is végezni. Mindig is érdekelték az alapítványok, de soha nem szánta rá magát a csatlakozásra. Aztán – idő előtt – megszületett a kis Róza, és ő létrehozta a Korábban Érkeztem Alapítványt.

Az első kérdés, ami a téma kapcsán gyakran felmerül, hogy vajon miért szorul támogatásra az, ami a világ legtermészetesebb dolga lenne? Miért fél, szorong sok édesanya a sikertelenség miatt? Miért hagyjuk, hogy sok kismama hamar feladja az anyatejes táplálást? Miért gondolják még mindig sokan tévesen, hogy a krónikus beteg édesanyák nem szoptathatnak? Miért függesztik fel sokszor indokolatlanul a szoptatást?