Ékes Ilona alapító, tiszteletbeli elnök ünnepi beszéde a VI. Kárpát-medencei Asszonytalálkozón
Tisztelt konferencia, Elnök Asszony, elnök asszonyok, képviselő és polgármester asszonyok, kedves asszonytársaim Barátaim!
Egy évtized együtt. Örömteli alkalom és örömteli pillanat, hogy itt állhatok előttetek. A meghatódottságot is úgy érzem, mint az első, az 56-os asszonykonferencián, akkor többünknek elcsuklott a hangja és könnyes lett a szeme, mert mi nők ilyenek is vagyunk, érzékenyek, amilyennek teremtődtünk. Ezért elnézést kérek, ha mindez megismétlődik velem és elérzékenyülök.A családban hálát szoktunk adni a születésnaposért a Teremtőnek a létezéséért. Mivel a születésnél ott bábáskodtam több jelenlévő asszonytárssal, most szeretnék előttetek hálát adni azért, hogy vagyunk, hogy tudtunk összefogni, hogy megtapasztalhattuk az összetartozás erejét, örömét és biztonságát.
A millennium évében, 2000-ben, 16 keresztény értékrendű női, nőket segítő civilszervezetből mára már Kárpát-medenceivé terebélyesedett összefogásunk.
Az első konferenciánk címe is ez volt: Asszonyok a Kárpát-medencében
Nem nagy, világrengető célokkal indultunk. Csak azzal, hogy tudjunk egymásról, ismerjük meg egymás életét, gondolatait, a gondokat, problémákat, örömöket, sikereket, amit a másik hordoz. Hogy, ha mással nem is tudunk, csak meghallgatással, együttérzéssel, együtt ünnepléssel, örüléssel vegyünk részt egymás életében. Hogy közösen mutassuk fel értékeinket, hitünket, azt, hogy lehet, szabad, sőt fontos az elődeinktől örökölt értékeket közkinccsé tenni, továbbadni.
A múltunk megismerésével indulva tenni a jövőért. Sok megismerni valónk van, de közben ott kell lenni a jelenben, a jelen feladatainak megoldásában.Az első mottónk Veres Pálnétól való : „Amilyen a nő olyan a család, amilyen a család, olyan a társadalom”
Számunkra alapvetően fontos a család, mert család nélkül nincs nemzet, nincs jövő.
- A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége élet, érték és érdekszövetség, egy olyan együttműködés, amely a nő, az asszony létének és szerepének a családban, a munkában és a közéletben való kiteljesítését tartja leglényegesebb célkitűzésének.
A nő a család hatóereje, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben is képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet és makacsul bízni a jövőben. Az egész társadalom jelene és jövője szükségessé teszi a családanyák hivatásának újraértékelését, és a feladatukkal járó munka megbecsülését. A gyermekeknek szerető gondoskodásra van szükségük, hogy felelős személyiségekké, kiegyensúlyozott emberekké nevelődjenek.
Ezeket a gondolatokat több évvel ezelőtt, itt, ebben a szállodában fogalmaztuk együtt Aczél Petrával, Csapó Emmával és Vajna Klárival. Petra kezdetektől kísér bennünket magas színvonalú szakmai segítésével, biztatásával, képzéseivel. Hálás köszönet érte.
A közös beszélgetésekben kristályosodott ki, ami mellett a mindennapi rohanásainkban elfeledkezünk, hogy: az instant kávé és a porlevesek korában, amikor már minden részekre bontható, tartósítható, s azután azonnal használható, csak egy dolog működésére, titkára, idejére nem emlékezünk: arra, amitől finomabb otthon az étel, mint másutt, amitől létezik hazaérkezés, ami által egybeáll, és történetté válik mindaz, amit átélünk.
A kellékek, eszközök világában csak a lényeg sikkadt el: létezésünk kovásza, sorsunk Isten által ajándékozott bizonysága.
A női lét lényegi összetevője a világnak. Nőnek lenni nem feladat, és nem tevékenység, így nem írható le sztereotípiákban, nem ragadható meg közhelyekkel.
A nők helyettesíthetetlenek és pótolhatatlanok ott, ahol női lélekre, szívre, ahol nőre van szükség.
Hálát adok, hogy új társak is csatlakoztak hozzánk, így megismerhettük Engert Zsuzsa és a kecskeméti asszonyok munkáját, vendégszeretetét.
Együtt állunk ki és vállaljuk értékként, amit a katolikus egyház a férfi és a nő együttműködéséről írt levelében így fogalmaz:
„A nőknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami „őseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« ”, mert elsősorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetőbb tanításokat. A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik őket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik őket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az első ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla. Valahányszor hiányoznak ezek az alapvető tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erőszakot, és válik sokféle erőszak forrásává.
Hálát adok a kezdetektől kitartóan velünk és értünk imádkozó csoport tagjaiért, Pintér Márta az Evangélikus Női misszió vezetőjéért és Kovácsné Ildikó a Magyar Aliansz vezetőjéért és a többi felekezet asszonyaiért. A Magyar Katolikus Családegyesület elnöke Bíró László püspökatyáért, aki az Asszonyszövetségbe delegált az alakuláskor. Böjte Csaba testvér támogatásáért. Köszönetet mondok Szarka Eszter: Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom, Lipthay Erzsébet: Szilágyi Erzsébet Nőegylet szervezetvezetőkért. Petneházy Judit a Zonta elnökéért, aki az alapító okiratunkat készítette. Kristóf Kati az akkor még létező Budai Nőegylet elnökéért, valamint Ladán Éva a Munkástanácsoktól, Baternay Ágota a Keresztény Női Felnőttképzési Egyesület, Somogyi Ági a Karitász Szociális Munkások Egyesülete vezetőjéért. Halász Judit szakmai segítségéért, a szövetségünk különböző helyeken való szakmai képviseletéért.
Hála Filó Katiért, aki hasznos tanácsaival látott el a kezdetekben, támogatott a munkámban, tavaly óta már az örök hazából figyel és segít bennünket.
Hálát adok, hogy együtt ünnepelhetünk a Kárpát-medencében élő asszonyokkal. Hogy elkezdhettük begyógyítani szétszakítottságunk sebeit, hogy mindennek ellenére elmondhatjuk, hogy összetartozunk.
Hálát adok azokért a nőkért, akik önfeláldozóan, sok munkával összetartanak közösségeket, hogy ismerhetem őket, büszke vagyok rájuk. Nagy Margit a vajdasági, Pogány Erzsébet a felvidéki, Stelli Olga és Gajdos Csöpi néni az erdélyi, nagyváradi, marosvásárhelyi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi, Bábli Mária a horvátországi elszakítottságban, kisebbségben élőket.
A kárpátaljai Szent Anna óvoda vezetője Puliszka Éva és munkatársaiért, akik most nem lehetnek velünk csak lélekben.
Hálát adok a csángó asszonyok, Nyisztor Ilona és Tinka. A Csángó Keresztszülők Egyesületének a vezetője és munkatársaiért.
Fontos, hogy tudjátok, számíthattok ránk, fontos tudnunk, hogy számíthatunk rátok.
Egy ismert orvos-biológus mondja: a nők úgy tartják életben a családot, a közösséget, a világot, mint a test örökké mozgó, kapcsolatot teremtő, kommunikáló részecskéi: a női kapcsolatteremtés, a női lény úgy tartja egészségesen a közösséget, ahogy a sejtecskék folytonos kapcsolata felépíti az immunrendszert.
Értékünk nem elválasztható teremtett lényünktől. Az különböztet meg minket a férfiaktól, ami alkot: hűségünk a teremtés parancsához, lelkünk és kitartásunk az emberek közötti szálak szövéséhez, alakításához, örömünk az életben az életadásban, az elfogadásban, helytállásunk a mindennapokban.
A közösségi-kulturális értékekben (oktatás, példaadás, tanúságtétel révén) a versengés helyett az integrációt, az erősebb győzelme helyett az értékesebbet, a merev rögzített szerepek helyett az univerzálist, keresztényi emberi horizontot hirdetjük. Fontosnak tartjuk új fogalmak létrehozását, sürgetjük a kulturális változást. A női lét megragadását nem tagadással, hanem invencióval, leleménnyel, ötlettel, találékonysággal.
A közösségi lét megerősítését elsődlegesnek tartjuk: az áldozat (kimondatlanul is) vállalását, az egyéni lét „tervezésének” és „megvalósításának” elvetését, az élet (és nem csak a női!) másokért való cselekvés lehetőségeként, adományaként való felfogását. A feminizmus harcossága helyett, a dialóguspolitika érvényesítését, az odafigyelés, meghallgatás értékének visszaállítását.
Integrativitás, kapcsolatorientáltság, szolgálat-áldozat, teljes női felület.
Meggyőződésem, hogy erre van a legnagyobb szüksége a mai szétesőben lévő társadalomnak. A női értékek az együttműködést, a terhek közös vállalását, a gyengék iránti megértést és erőt adást jelentik. Értékeinknek tehát nincs aktualitása.
Ha van értékünk, márpedig van, azt az átmeneti esélytelenség nem megtöri, hanem megerősíti, megérleli. Sőt, feladattá teszi.
De ki tudná jobban nálunk, kedves Asszonytársaim, hogy nem kell esély ott, ahol kegyelem van! Hogy nincs vesztes ott, ahol a Gondviselésben hiszünk.
A dolgunk az, hogy kitartsunk és elfogadjuk, meghalljuk, megértsük női, asszonyi mivoltunk hívását. A feladatunk az, hogy egyre több szövedékben megtartsuk az egészséges közösségek életét, hogy ne szerepet vállaljunk a családban vagy a közéletben, hanem betöltsük végre, teljes mértékben létünket.
Az Asszonyszövetségben hisszük, hogy életünk, női, asszony mivoltunk lényege: hűség, értékőrzés, életadás. Lényünkben ott van a tehervivő ereje, a soha-nem-lankadás, a holnapot adó remény.
És aki egyszer látta már, érezte már és tudta már, hogy mit jelent nőnek, asszonynak lenni ma, itt, a Kárpát-medencében, azt ez a tudás kötelezi.
Kötelezi arra, hogy megalkuvás nélkül éljen, hogy higgyen saját erejében, hogy erősödjön hitében és felülemelkedjen a nehézségeken.
Hálát adok azokért, akik nagyon sokat tettek a megmaradásunkért, Csapó Emma, Horváth Lujzi, Vajna Klári, Szabó Judit, Gajdos Zsóka, Anda Judit.
És nem utolsó sorban Pirityiné Szabó Judit elnök asszonyért adok hálát, köszönöm nektek, a jó Isten áldjon meg érte.
Asszonyházunk nyitva áll a fiatalok előtt, akik érdeklődéssel kapcsolódtak be a munkánkba, közös gondolkodásunkba és ez reménnyel tölt el.
Tormay Cécile így fogalmaz: „Csak az emberek dűlnek ki, hitük megmarad másokban és ez a fő.”
A sors, az élet a politika színpadára sodort a civil világból. Nem szakadtunk el egymástól. Remélem kölcsönösen tudjuk segíteni, erősíteni egymást.
Ahhoz, hogy jelek lehessünk az emberek között, hogy megjelenhessünk a nyilvánosság előtt sok segítséget kaptunk Siklósi Beától, Mizsei Bettitől, Gajdos Zsókától, akikért most külön is hálát adok és köszönöm nekik.
Indul a következő, reméljük még lesz több tíz év az Asszonyszövetség munkájában. Küldetésünk, feladatunk van.
Nagy elődeink: Tormay Cecile és Slachta Margit gondolataival fejezem be hálaadásom, mondandóm:
„A nemzet sorsát a férfiak alakítják ugyan, de a férfiak lelkét az asszonyok. Azért kell a magyar asszonynak hívőbbnek, nemesebbnek és önfeláldozóbbnak, tehát a szó igazi értelmében nőiesnek lennie, hogy a nemzet magyarabb, emberibb, és férfiasabb legyen.“ Mondta Tormay Cécile.
Slachta Margit a támogatást a Legfőbb Irányítótól és Gondviselőtől így kérte:
“Mindenek Ura, adj nekünk tisztánlátást, hogy felismerjük az idők jeleit, történéseit! Őrizz meg minket a csalóka reménytől és a tehetetlen szorongástól! Adj bátorságot és elkötelezettséget, hogy helyesen válaszoljunk arra, amit felismertünk! Mutasd meg, hogyan kell itt és most felelősen élni és formálni a társadalmat! Ámen.”
Köszönöm a kitartó figyelmet, a meghallgatást.
Budapest, 2010. május 8.
Ékes Ilona