A Kossuth-szónokversenyen 2013 novemberében is átadták a legjobbnak ítélt női szónoknak – Arany Ariellának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatójának – a Gulácsy Irén-díjat, amelyet a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 2005-ben alapított.
A szónokverseny szervezőinek, illetve az érdekszövetségnek a szándéka a vetélkedő kezdeményezésében és a díjalapításban találkozott: a verseny célja ugyanis – többek között – a közéleti, szakmai szerepekre való felkészítés, valamint a hagyományápolás, az érdekszövetség pedig a díjjal arra figyelmeztet, hogy a mai kornak is nagy szüksége van Gulácsy Irénhez hasonló nőkre, asszonyokra, akik kellő érzékenységgel, odafigyeléssel és felelősséggel keresik a megoldásokat a közösség problémáira.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége ugyanakkor a díjjal fel szeretné eleveníteni a közösség tudatában az írónő emlékét, aki a két világháború közötti magyar irodalom legolvasottabb szerzői közé tartozott, de manapság alig hallani róla. A szövetség úgy véli, hogy az írónő élete és munkássága példakép lehet a mai nők számára, Gulácsy Irén ugyanis elkötelezett alkotó volt, műveivel nem csupán szórakoztatni akart, hanem a „veszedelemre és pusztulásra” figyelmeztetett azzal a céllal, „hogy a társadalom lelkiismeretét felriassza, életösztönét öntudatra korbácsolja, akaraterejét önmentő tevékenységre felvillanyozza. Gulácsy Irén művészetének nagy érdeme, hogy egész fogantatásával benne gyökerezik korunk égető problémavilágában és a magyar föld és nép iránt való szinte szenvedélyes rajongással kíván részt venni a fájó kérdéseknek megoldásában.” (Bánhegyi 1939: 159).
Gulácsy Irén élete és írói pályája
Az írónő 1894-ben a Szeged melletti Lázárpusztán született. Korán – még 16. életéve betöltése előtt – férjhez ment idősebb távoli rokonához, Pálffy Jenő mérnökhöz. A házasságkötés után – rövid Tolna és Sopron megyei, majd szegedi kitérő után – Nagyváradon telepedtek le, ahol a férj nem sok idő múlva gyógyíthatatlan beteg lett, és hátralevő életét tolókocsiba kényszerülve, magatehetetlenül töltötte. Gulácsy Irén önfeláldozóan ápolta férjét, miközben a kenyérkereset gondja is az ő vállaira nehezedett. Újságíróként munkatársa lett a legtöbb erdélyi lapnak és folyóiratnak, ugyanakkor egymás után jelentek meg novelláskötetei, regényei, színdarabjai, amelyekkel jelentős sikereket aratott. Férje 1927-ben be-következett halála után Kolozsvárra költözött, majd visszatelepedett Magyarországra. 1945-ben, Buda-pest bombázásakor vesztette életét, amikor lakását telitalálat érte. A Hamueső című műve az Erdélyi Szépmíves Céh kiadó első köteteként jelent meg, a Fekete vőlegények című regényét élete során 24-szer adták ki. A Fekete vőlegényekkel elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját, 1939-ben Corvin-koszorúval is kitüntették, ugyanekkor érdemelte ki Budapest Székesfőváros Kazinczy-díját, majd a Petőfi Társaság Jókai-nagydíját (1940) is elnyerte. Regényeit, novelláit francia, német, olasz és lengyel nyelven is megjelentették, de nevét és műveit halála után elfelejtették, alig emlegették.
A történelmi regény az erdélyi irodalomban
A történelmi regény az egyik legdivatosabb műfaja volt a két világháború közötti erdélyi irodalomnak. A műfaj reneszánszát több tényező befolyásolta, ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a jelen aktuális, de a cenzúra miatt tiltott kérdéseit a múlt történései révén meg lehetett jeleníteni, a másik pe-dig az, hogy a történelmi témák lehetőséget biztosítottak a transzszilvanizmus által meghirdetett sajátos, erdélyi identitás kialakítására. Ezért is fordultak az írók ezekben a művekben leggyakrabban az önálló erdélyi fejedelemség időszakához, amely korban a tipikus erdélyi sors lényegét keresték és találták meg. Az írónők ezenkívül – hogy a „haza, család, szerelem” összefüggései kapcsán a vívódásaikat is ábrázolni tudják – sajátosan színezték is a műfajt, néhol a családregénnyel, máshol az életrajzzal vagy az erotikus töltésű romantikus regényekkel rokonították
Fekete vőlegények: cím, regényidő, cselekmény, szerkezet, szereplők
A címben a „vőlegény” szó jelzi, hogy a regény középpontjában a jegyesség, a valamivel való eljegyzettség kérdése áll. A két fekete vőlegény Tomory Pál kalocsai érsek, a mohácsi csatában harcoló, vesz-tes magyar sereg vezére, illetve Czibak Imre váradi püspök és temesi ispán, aki a Mohács utáni zavaros időkben igyekszik rendet teremteni. Czibak egy szerelmi csalódás özvegye: őt Zápolya Borbálának a saját testvére iránti perverz szerelme és családi érdekből elkövetett hűtlensége szakítja el egy ideig a világi élettől, Tomoryt egy véletlen szerencsétlenség – menyasszonyának halála – az esküvő éjszakáján. Mindketten elveszítik tehát szeretett választottjukat, így ezentúl csak egyetlen menyasszonyt kívánnak szolgálni, karddal: Hungáriát. A két fekete vőlegény élete összefonódik, hogy azután sorsuk tragikusan végződjék: mindketten hazájukért áldozzák életüket.
A regényidő a Mohács körüli évtizedeket öleli fel: Corvin János meghalt, Magyarország trónján a beteges és tehetetlen II. Ulászló ül, s a korona megszerzéséért a Habsburgok és a nagyravágyó Zápolyai János, Szepes grófja verseng. A cselekmény 1504-ben kezdődik, és 1514-en, 1526-on keresztül 1534-ig megy el, harminc esztendőn keresztül, serdülő korától haláláig kísérve hősét, Czibak Imrét. De ebbe a harminc esztendőbe belesűrítődik az egész magyar történelem, múlt, jelen és jövendő: látjuk az események előzményeit és következményeit, a befejezést pedig az írónő a jövendőnek szánta.
A fejezetek párhuzamos szerkesztésűek, Gulácsy a változó színhelyeken egymás mellett vezeti a hasonló alakok történetét, akik jól megkomponált drámai jelenetek sorában találkoznak és ütköznek össze. Rengeteg karakteresen megrajzolt, egyénített szereplőt vonultat fel az írónő, akik eleven, tapintható emberek. Minden egyes szereplőt cselekvésében mutat meg, nem magyarázza, nem értelmezi tetteiket. Sok szereplőt sorsát – mint Zápolyáét, az anyjáét, a húgáét, Lajos királyét – évtizedeken át követi, akárcsak a főhősökét.
A regényt a kalandosság, a sokszínű cselekményvezetés jellemzi. A műben a történelmi események játsszák a főszerepet, e történelmi háttér előtt azonban hiteles emberi történetek bontakoznak ki: barátságok és szerelmek születnek és szűnnek meg, pozitív és negatív szereplők vonulnak fel, élik minden-napjaikat és csapnak össze. A regényben pontos képet kapunk a korabeli társadalomról, minden réteg képviselteti magát: megismerkedünk a királyok udvarával, a nemzeti beállítottságú köznemessség, az idegenpárti főurak, a sorsával elégedetlen parasztság életével. A háromkötetes mű lapjain hiú és önző főurakkal, egyszerű, jóindulatú nemesekkel, nyomorgó parasztemberekkel, felkelőkkel, gyermekkirály-lyal, bűnös testvérszerelmesekkel, klastromban élő barátokkal, a mártírhalált hősiesen vállaló paraszt-vezérrel találkozunk. A cselekmény fő vonalát Czibak Imre és Tomory Pál története adja meg. A két főhős a maga egyéni tragédiája után el akar szakadni a világi élettől: barátcsuhát ölt. A két barátot azonban kiragadja a klastromból az ország követelő szava: Tomory mint vezér esik el Mohácsnál, Czibak Imre életben marad, neki tovább kell küzdenie, hogy majd eljöjjön számára az önként vállalt, „nagyszerű halál”. Czibak Imre tragédiája az, hogy nemcsak a gyűlölt ellenség ellen kell harcolnia, ha-nem saját népe, a magyarok ellen is, akiket szeret. Sorsa tipikusan magyar sors, története – külső harcaival és belső vívódásaival – annak a magyarságnak a története, akivel kapcsolatban Paulis barát (Tomory Pál) a regényben így kiált fel: „Rajtunk az Isten büntető keze!”
Történelmi hitelesség és aktualizálás
Gulácsy Irén a Fekete vőlegények című történelmi regényéhez elmélyült előtanulmányokat végzett, húsz kötetnyi jegyzetanyagot készített, amelyet beépített művébe. Az írónő a műben archaizáló nyelvet használ, ez azonban nem rekonstrukció, hanem különböző korok szavaiból, szófordulataiból elvonatkoztatott, általa teremtett régi magyar nyelv. A regényben Gulácsy a középkori Magyarország Mohács körüli széthullását eleveníti meg, az ismert történelmi tényeket a lehető leghitelesebben mutatja be, ugyanakkor a fikcionalitást működtetve – ezek hézagaiba – egy kitalált történetet helyez bele. Kritiku-sai a regény gondos korrajzát, történelemszemléletének elevenségét emelik ki, ehhez azonban hozzá kell tennünk azt, amit Pomogáts Béla a történelmi regény műfaja kapcsán kiemel: az író már a törté-nelmi adatok szelektálásával újraírja, illetve értelmezi a történelmet, illetve a megírás jelenét is. A két világháború közötti történelmi témájú művekben a múltról való beszéd igazi tétje a jelen volt: az erdélyi írók az elmúlt korszakok eseményeit megjelenítő történelmi regény parabolisztikus olvasata révén közösségük önmegértését kívánták segíteni.
A regényben a XVI. századi események olyan interpretációját találjuk, amely a mű megírása idején aktuális erdélyi gondolat visszamenő bizonyítására szolgált. A mű úgy beszél Magyarország Mohács utáni szétszakadásáról, hogy a Trianon következményeként szétszaggatott magyarságot is megszólítja. Gulácsy a Fekete vőlegényekben a három erdélyi nemzet egymásrautaltságának, az erdélyiség jellemző-jének tartott szabadelvű toleranciának megannyi példáját mutatja fel a múlt eseményei között. A szerep-lők eszméin keresztül az írónő a toleranciára és a nagyhatalmak közti egyensúlypolitikára alapozó füg-getlen Erdély gondolatát hangoztatja. A regényből az olvasható ki, hogy az erdélyi fejedelemség kizárólag a vallási és politikai egyensúlyon keresztül, az érdekellentéteken felülemelkedve tarthatja meg függetlenségét. A mű végső üzenete az, hogy csak az önfeláldozó hazafisággal rendelkező hőssé nemesültek összefogása gátolhatja meg a magyarság további pusztulását, vezetheti a nemzetet a megújulás útjára.
Sudár fenyőből lármafa
Gulácsy Irén regényének hőse, Czibak Imre halála előtt – elárulva és magára maradva – sudár fenyőből lármafát állít, így figyelmezteti Erdély népét a veszedelemre. Az írónő is – hőséhez hasonlóan – művével jelzőtüzet gyújt, felráz, figyelmeztet: a világháború és Trianon utáni helyzet – a Mohács utáni kor-szak katasztrófájára emlékeztetően – végzetesen tragikus. De van kiút… Ha a közélet szereplői – Czibak Imréhez hasonlóan – felismerik a különböző társadalmi rétegek és osztályok egymásrautaltsá-gát, ha sikerül megteremteni az egyéni és osztályérdekeken felülemelkedő nemzeti egységet, a közös-ség és a haza megmenthető. Czibak Imre eszméi alapjának Erdélyt tekinti, ahol ennek az egységszellemnek múltja, hagyománya van. Czibak az elképzeléseit nem tudja megvalósítani, élete tragédiával fejeződik be, a regény végén meghal, ennek ellenére a befejezés nem sugall reménytelenséget. Czibak Imre halála önként vállalt, mártíromhalál, amely felrázza bénultságából az országot, és a hős terveinek a megvalósítására bírja azokat is, akik addig közönyösek voltak a nemzet sorsa iránt. A főhős halála tehát nem bukás, hanem megdicsőülés, ami a jövőbe mutat: a remény hangulatát társítja a tragikus befejezéshez.
Felhasznált irodalom
Bánhegyi Jób (1939): Magyar nőírók. Szent István Társulat, Budapest. Benedek Marcell (1927): A Mohács-centenárium regényei. Korunk, 1927/5
( http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=5&cikk=4314, 2014.01.05.)
Láng Gusztáv (1998): Kérdőjelek egy bestseller körül. In: Kivándorló irodalom, Komp-Press, Kolozsvár, 89–98. Pomogáts Béla (2002): Erdély hűségében. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda.
Vallasek Júlia (2004): Az erdélyi történelmi regény a második bécsi döntés után. Irodalomtudományi Közlemények, 108/2, 231–243. 108/2, 231–243.
(http://www.itk.iti.mta.hu/megjelent/2004-2/vallasek.pdf, 2014.01.05.)
Varga Virág−Zsávolya Zoltán (szerk.) (2009): Nő, tükör, írás. Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról. Ráció, Budapest.
http://asszonyszovetseg.hu/gulacsy-iren-dij
Magyartanítas, 2014-2. sz. Gulácsy_Irén_cikk