„Öntudatot, öntudatot, öntudatot a magyarságnak! Öntudatot mindenekelőtt! Ez ma égetőbb szükség a kenyérnél, hiszen ez a magyar kenyér feltétele. Ez ma sürgetőbb feltétel a levegőnél” – írta Szabó Dezső 1938-ban. Kolozsvár szülöttje, a két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője, később így folytatta: „Ma az egyetlen védő és alkotó egység: a mozgósító öntudat. Aki mindig hátrál, mindig lemond, mindig a gyávaságot tartja megmaradása biztosítékának, az elvész a világ megvetésében és könnyű zsákmány elnyomója számára.”
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Lám, hetvenöt év távlatából sem változott a küldetés: a magyarságot felemelt tekintetű, ezeréves történelmére és kultúrájára büszke, a jövő iránt célokat kijelölő és vonzó reményeket tápláló közösséggé formálni. Nem kis munka, bizony néhány emberöltő is kevés hozzá.
Szerencsénkre újra és újra vannak közöttünk olyanok, akik kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végzik ezt a nemzedékeken átívelő munkát. Oktatóként, iskolaszervezőként, közéleti emberként a magyarságtudat megszerzésén és megőrzésén munkálkodnak. Múlt, jelen és jövő: megőrzés és megújhodás nagy alkotóegysége, diadala ez.
Milyennek szeretnénk látni a jövő Kárpát-medencei magyarságát? Számunkra a kiművelt emberfő az, akinek biztos talaj lesz a lába alatt. Aki nem egyszerűen a szükséges és korszerű ismeretekkel rendelkezik, hanem képes ezt a tudást hozzámérni egy, a kor divatjától független értékrendhez, zsinórmértékhez. Mi tudjuk, hogy a lényeg, ahol a valódi küzdelem zajlik, nem a felszín, hanem ami alatta van. A legfontosabb dolgok lélekben dőlnek el: az igaz és hamis közötti magabiztos különbségtétel, a jó és rossz közötti biztos választással.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke átveszi a díjat Pelczné dr. Gáll Ildikó néppárti európai parlamenti képviselőtől. (Képgalériáért kattintson a képre!)
Ezért minden időben a legfontosabb hivatás az, amelyik a lélekhez szól! Az ismeret átadás mellett a tanárok szíve, embersége, morális tartása nélkül az iskolák csak nagyüzemek lehetnek, ahol a korszerű technikát ideig-óráig kezelni képes diákokat képeznek.
Ma, amikor a legkülönfélébb emberek a legváltozatosabb és éppen ezért gyakran megkérdőjelezhető értékű tevékenységükkel törnek babérokra, éppen a legkiválóbbak hajlamosak ódzkodni a közszeretettől. Holott a méltó munkát köszöntő elismerés nem csupán a díjazott örömére szolgál, hanem komoly felelősséget is jelent, hiszen igen messzire csillog. Nem pusztán az arra érdemes személyt, hanem az általa képviselt ügyet is ragyogóvá és követendővé teszi.
A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége 2008-ban alapította az Arany Búzaszem Díjat, melyet minden esztendőben két hölgynek adnak át munkásságuk elismerése jeléül: egy anyaországi és egy határon túli magyar nőnek. A cél – a köszönetnyilvánítás mellett – felhívni a társadalom figyelmét a szolgáló asszonyok áldozatvállalásaira és életművére.
Orosz Ildikó – vérbeli pedagógus. Kitartását, bátorságát, elszántságát szoktuk emlegetni. Az 1990-es évek elején éppen a „legmélyebb gödörben” lévő kárpátaljaiak „kaparták ki magukat” és indítottak főiskolát, elsőként a Kárpát-medencei magyar közösségek közül.
Néhány fiatal kárpátaljai – Fodó Sándor neveltjei – köztük Orosz Ildikó voltak és ma is ő a főiskola motorja, szíve-lelke.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke laudálja Orosz Ildikót. (Képgalériáért kattintson a képre!)
Ildikó családja édesanyja ágán Dobó István szülőfalujából, Dobóruszkáról származik. Ö már akkor megfogalmazta a Kárpát-medencei magyarság számára ma követendő legfontosabb törvényt, miszerint a várvédők ereje nem a falak erejében van, hanem a lelkek erejében. Eger védelme a törökök ellen és a kárpátaljai lét, a főiskola védelme az ukrán elnyomással szemben ezért is rejt sok-sok hasonlatosságot.
A családot a második világháború utáni jogfosztottság zilálja szét, így került a család egyik szárnya Nagydobronyba.
Ildikóról ma is mindenkinek először Nagydobrony jut az eszébe. Hiába költözött a család Beregszászba néhány évvel ezelőtt, a mai napig a legnagyobb szeretettel ragaszkodik a községhez, ahol felnőtt, ahol tanító néni lett. És a falu is szereti Ildikót, minden bizonnyal a legnagyobb szülöttek közt fogja megőrizni őt az utókor számára. De hol vagyunk még ettől, hiszen számtalan tennivaló vár még addig Ildikóra!
A főiskola 1996-ban indult, de azóta sincs év, amikor beruházásba, fejlesztésbe ne kezdett volna. Az impozáns beregszászi épület a magyar város, a közösség szellemi központja lett, a diákok nemzeti elhivatottságot tapasztalnak és tanulnak, a falakról, a környezetből is ez árad. Az innen kikerülő pedagógusok így a jövő biztos zálogai.
A közélet viharaihoz az asszonyi diplomáciai érzékre gyakorta van szükség. A közéletben támadó viharokat, a férfiak forrófejűségét legjobban ellensúlyozni ugyanis asszonyi tapintattal, okossággal lehet, Ildikó ezért is lehet ezen a téren is ilyen sikeres.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Pelczné dr. Gáll Ildikó néppárti európai parlamenti képviselő, Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke. (Képgalériáért kattintson a képre!)
S mivel a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által megítélt díjról van szó, essen szó az asszonyok különleges helytállásáról is. Ildikó családjában a nagymama, és az édesanya után Ildikó jelenti az összetartozás erős kötelékét. A három együtt élő generációban az asszonyok egymásnak adták át a családi fészek szeretetének mindenek-fölöttiségét. Ildikó és két testvére korán elveszítették édesapjukat és édesanyjuknak özvegységében a legnagyobb lány, Ildikó jelentette a segítséget, így lett ő támasza két húgának, és az egész családnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A várakozás idején, különös értéke van a csendnek. Ádvent első vasárnapja előtt legyen ez a pillanat azonban az utolsó olyan, amely még nem a csendről szól, hanem a hangos köszönetnyilvánításról. Köszönet a bátor helytállásért, mert mindenütt helytállt, ahová irányította Őt a Gondviselés. Köszönet, hogy az általa képviselt ügyet mások számára is vonzóvá tette, és köszönet, hogy a következő nemzedékek számára követendő, messzire világító példaként él és cselekszik.
Kedves Ildikó, a dicsőség, az elismerés tehát méltán az Öné, a példa azonban valamennyiünké: az igaz és szabad magyaroké!
Mi, külhoni honfitársai, büszkék vagyunk Önre!
Szász Jenő,
a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke
Fotók: Zentai Rita