A koraszülöttek ellátásában az állatvilágból ellesett kengurumódszer azonnali és hosszabb távon érvényesülő, pozitív élettani hatásait számtalan felmérés igazolta. Nem kell hozzá más, csak egy kényelmes vagy szükség esetén egy kevésbé kényelmes szék és türelmes odafigyelés. Pótolhatatlan élményekkel gazdagodhat mindenki, aki részese, babák, szülők, nővérkék és orvosok egyaránt… Hát legyenek “őshonosak” a kenguruk Magyarországon is!
A kengurumódszert 1979 óta alkalmazzák a koraszülöttek ellátásában. Míg a columbiai Bogotában Martinez doktort és munkatársait még a megfelelő technikai feltételek elégtelensége késztette a kenguruktól ellesett módszer adaptálására, ma már világszerte, a fejlett országokban is, fontos része a perinatalis és neonatalis intenzív centrumok (PIC, NIC) hétköznapjainak.
Jómagam 2001 óta próbálkozom a kengurumódszer hazai meghonosításával, mert ez legalább olyan fontos szükséglete a PIC-i koraszülöttek egészséges túlélésének, mint az, hogy anyatejjel tápláljuk, és egyre kevésbé lélegeztetjük invazívan a koraszülött babáinkat.
A kengurumódszer lényege az “élő inkubátor”-ként is felfogható anya/apa és a baba szoros kapcsolata, hiszen a bőr-bőr kontaktus révén az igen labilis hőháztartású, koraszülött babák számára éppúgy – ha nem jobban – biztosítható a megfelelő környezeti és testhőmérséklet, mint a profi inkubátorokban. Tudnunk kell, hogy az éretlen hőszabályozás miatt a koraszülöttek testhőmérséklete rendkívüli mértékben függ a környezetük hőmérsékletétől, ezért nekünk az inkubátorok által, mesterségesen kell biztosítanunk az őket körülvevő levegő megfelelő hőmérsékletét és páratartalmát. Ugyanakkor az osztályunkon végzett vizsgálat is egyértelműen alátámasztotta, hogy “kenguruzás” során a babákat nem kell félteni a lehűléstől. A bőrkontaktus eredményeként a mama/papa szervezete a saját testhőmérsékletének változtatásával biztosítja a koraszülött számára az ideális, termoneutrális hőmérsékletet. Ehhez azonban fontos, hogy ügyeljünk a megfelelő méretű pelenkára, mert ha az túl nagy, a baba mellkasát is betakarja, illetve ha úgynevezett sztómazsákot visel a baba, akkor nincs kellő bőrfelület a hőszabályozás megvalósulásához.
A stabilabb hőszabályozásuk által a “kengurubébik” általában 1500 grammtól jól tolerálják az átlagos szobahőmérsékletet, így kikerülhetnek az inkubátorból kiságyba, s az inkubátorban végzett ápolási feladatok után a szüleik hamarabb kapcsolódhatnak be gyermekük egyre önállóbb ellátásába. Amikor a szülők – az osztály dolgozóinak háttértámogatásával – gondozzák koraszülött babájukat, ez jelentős mértékben erősíti szülői kompetenciájukat, s ennek köszönhető, hogy hazatérésükkor ők gyermekük legjobb ismerői.