Cikkek

Ma már egyszerűnek tűnik: tizenhárom éve létrejött egy alapítvány, amely az egyedülálló szülőknek kívánt segíteni. Az évek alatt egyre többen megismerték tevékenységét, idén pedig állami támogatással megnyitott egy több mint 400 négyzetméteres központot, ahol számtalan szolgáltatást és programot nyújt. De vajon valóban ilyen könnyű út vezetett ide? Egy édesanyát, aki magára maradt kisfiával, mi ösztönözte arra, hogy közösséget hozzon létre egyedülálló szülőknek? Erről beszélgettem Nagy Annával, a központot működtető Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány kuratóriumi elnökével.

Dr. Rádi Kata jogász, de a büntetőjogi munkában nem találta a „magasztos célt”. Először az egyetemen, majd ügyvédi irodában dolgozott, közben pedig szeretett volna a társadalom számára hasznosabb munkát is végezni. Mindig is érdekelték az alapítványok, de soha nem szánta rá magát a csatlakozásra. Aztán – idő előtt – megszületett a kis Róza, és ő létrehozta a Korábban Érkeztem Alapítványt.

Az első kérdés, ami a téma kapcsán gyakran felmerül, hogy vajon miért szorul támogatásra az, ami a világ legtermészetesebb dolga lenne? Miért fél, szorong sok édesanya a sikertelenség miatt? Miért hagyjuk, hogy sok kismama hamar feladja az anyatejes táplálást? Miért gondolják még mindig sokan tévesen, hogy a krónikus beteg édesanyák nem szoptathatnak? Miért függesztik fel sokszor indokolatlanul a szoptatást?

Néhány évvel ezelőtt, éppen a Koraszülöttek Világnapja (Nov.17) előtt pár nappal egy fotót láttam meg valamelyik közösségi oldalon, amelyre rácsodálkoztam. Lehet így is egy Perinatális Intenzív Centrumot működtetni?- ezt a kérdést, nem tudtam kiverni a fejemből. A képen egy édesanya kenguruztatta az aprócska koraszülött bababáját és mellette ült kettő nagyjából 6-8 éves fiúcska és az édesapa. Az egész képről valóban egy család, egy család meghittsége, valódi megtartó ereje tűnt át. Koraszülő anyaként tudom, hogy milyen nehéz ez az időszak testileg, lelkileg…

Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász, gyakorló orvos szerint jellemzően kétféle hibát követnek el a nők a szülésre készülés során. Aki nagyon felkészül, minden könyvet elolvas, az pontos tervekkel érkezik a szülőszobára, és mivel közben módosul a „menetrend” (hiszen ez egy ilyen folyamat), nagyot csalódik. Aki viszont egyáltalán nem készül fel, és az alapvető biológiai tényeket sem ismeri, az sokként éli meg az egészet. Fontos, hogy az arany középúton maradjunk – mint az élet annyi más területén.