Elmondja: Dr. Szabó Tibor, a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány elnöke, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke
Kedves Dalma Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt október 6-án, amikor Kis Ernő honvédtábornok eleméri sírjánál gyűltünk össze és hallgattuk az Aradi vértanúkra emlékező nagytekintélyű délvidéki politikusok beszédeit, felfigyeltem egy asszonyra, aki nem panaszkodott, hanem a bibliai igére hivatkozva a jövő nemzedékéért érvelt és a mielőbbi cselekvést szorgalmazta. Ez a hölgy Nagy Margit volt, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke. Keveset tudtam róla, de abban biztos voltam, hogy ha egyszer lehetőséget kap, akkor azzal cselekvő módon tud élni.
Ekkor még nem tudtam, hogy ez a fizika-kémia szakos tanárnő a „kincses város”, Kolozsvár szülötte, s csak 1970-ben települt át az egykori Jugoszláviába, Újvidék városába, miután férjhez ment. Eleinte általános iskolában, majd gimnáziumban tanított, majd az Újvidéki Rádió magyar nyelvű gyermekműsorát szerkesztette. Emellett fordított román nyelvű irodalmat, később szerb nyelvű tankönyveket és számtalan írása jelent meg a honi és a külföldi sajtóban egyaránt.
Az 1990-es évek elejétől egyre aktívabban kapcsolódott be az újvidéki civil és szakmai szervezetek munkájába, amelynek köszönhetően 1992-ben megválasztották az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnökének. 1993-ban a délvidéki születésű pedagógusokat megszégyenítő bátorsággal fogott hozzá a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének megalapításához és a szervezet szerteágazó (továbbképzések, tanulmányi-műveltségi vetélkedők, gyermektáborok, szórványgondozás, stb.,) tevékenysége megszervezéséhez. Kiemelendő az az áldozatos munka, amelyet a szórványgongozás területén azóta személyesen is folyamatosan végez. Gyakran árral szemben is óvja, védelmezi az anyanyelven folyó oktatást, fáradhatatlanul járja Bánát kistelepüléseit, győzködi a szülőket, pedagógusokat és gyermekeket a magyar nyelvű oktatás megtartása érdekében.
Emellett éveken keresztül segítette a súlyos paphiánnyal küszködő református egyház misszióját azáltal, hogy a dél-bácskai és szerémségi magyar szórványokban, Maradékon, Kátyon, Tiszakálmánfalván erdélyi lelkipásztorok prédikációit olvasta fel és bibliamagyarázatokat tartott.
Csak később tudtam meg, hogy Nagy Margit olyan erdélyi családból származik – édesapja református lelkész volt – ahol a lakás ajtaja mindig mindenki előtt nyitva állt, és ahol igen fontosnak tartották a tanulást, az olvasást, a segítségnyújtást, a magyar nép szolgálatát, megbecsülését és természetesen az Istenbe vetett hitet. Nagy Margit következetessége és céltudatossága is innen ered.
Ki kell tűzni a célt, amit állandó munkával lehet elérni, ahogyan Apáczai Csere János egyik írásában (Tanács) olvassuk, és amely annyira jellemző Nagy Margit tevékenységére is:
„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Megutálván a henyélést, szeressed a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. …Egészségedre gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj, soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. A munka közt virágzik a virtus (erény). Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Aki törekszik, mindent elér. A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges”.
Nem volt véletlen, hogy éppen Apáczairól nevezték el Újvidéken azt a diákkollégiumot, amelynek létrehozása érdekében Margit oly sokat fáradozott. Tárgyalt, érvelt és győzködött az anyaországban, és odahaza, a Délvidéken is. Az első egyházi kézben lévő délvidéki református szórványkollégium alapítása során meg kellett küzdenie nemcsak a hatóságok gáncsoskodásaival, hanem egyes délvidéki egyházi vezetők félelmével és aggodalmával is. De következetes kitartása meghozta a gyümölcsét, aminek köszönhetően 2000. októberében átadhattuk rendeltetésének a diákotthont. A kollégiumban járva személyesen is meggyőződhettem arról, hogy az Apáczai Diákotthon az Újvidéki Egyetem különböző karain többnyire szerb nyelven tanuló egyetemista lányok számára nemcsak fedelet, hanem lelki-szellemi fejlődésük feltételeit is biztosítja. Örömömmel értesültem róla, hogy a többszöri bővítés eredményeként 2008. októberében már a fiúkollégium is megnyitotta kapuit, és hogy jelenleg összesen 72 magyar diák számára biztosítja nemcsak a szállást, hanem nemzeti identitásuk megerősítését és elmélyítését is, és egyengeti őket a felelős magyar értelmiségivé válás útján.
Mindez nagymértékben köszönhető az igazgató asszony, Nagy Margit szilárd erkölcsi és hitbéli alapokon álló nevelési elveinek. Kollégiumvezetőként, de a pedagógusszervezet elnökeként is legfőbb erénye a jövő nemzedékébe vetett töretlen hite, kitartása, gyermek- és emberközpontúsága. Céljai elérése érdekében fáradhatatlanul utazik, jön-megy, tárgyal és érvel – gyakran helyettünk is – a legkülönbözőbb civil, szakmai és egyházi fórumokon, de mindig az egységes magyar nemzet és a délvidéki magyarság érdekében. És újabban – modern európai nőként – internetes naplóját is e célok szolgálatába állította.
Megannyi teendője mellett óvja, védi, segíti családját. Mindannyiunk számára példaértékű lehet az a gondoskodás, amellyel idős beteg szüleit, jelenleg pedig gyengélkedő férfitestvérét – nővérével együtt felváltva – ápolta és ápolja.
Rajongva szereti egyetlen fiát, a Budapesten élő Endrét, akinek sorsáért jó anya módjára aggódik.
Bár saját maga sem dúskál a földi javakban, mégis önzetlenül segíti az arra rászorulókat, elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat.
Kedves Margit!
Isten tartsa meg ilyennek mindannyiunk és az egész magyar nemzet javára.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
2009. november 26.
Szabó Tibor