Tisztelt Suba Ilona! Hölgyeim és Uraim! Aki mesélt valaha gyerekeknek, tudhatja, hogy ilyenkor a történetmondó kétféle alapvető igénnyel találkozik. Legtöbbször a csodát várják tőle, a varázsosat, különleges lényeket. Sokszor azonban „igaz” meséket rendelnek: „fejből mesélj!” – mondják. Ilyenkor elő kell keresni az élet-meséket egy bizonyos helyről, egy nagyon fontos emberről, arról „amikor még kicsit voltam”, vagy amikor még anyu volt kicsi és a nagyi fiatal. Az apróságok szeretik a titokzatos, sosemvolt világokat, rendkívüli képességű hősöket. De legalább annyira vonzza őket a valóság, minden fényével és árnyával. Mert az olyan, mint a miénk, vagy tényleg a miénk, ahhoz oda lehet vackolódni. Folytatódik…. →